Olvasási idő a gyermekek számára: 5 percek
Volt egyszer egy kakaska, meg egy tyúkocska. Ez a kakaska, meg ez a tyúkocska kiment a hegyre, ott kipirgéltek, kapargáltak s egyszerre csak a tyúkocska egy mogyorót talált. Nézi, nézi, forgatja, soha még mogyorót nem látott, – bizony ha nem, megpróbálja, mi a csuda – s kip, kop, bekapja. Az ám, bekapta, de a torkán akadt a mogyoró, nem ment se lefelé, se kifelé, na, szegény tyúkocska, vége az életednek, megfulladsz, de mindjárt.
– Édes kakaskám, könyörgött a tyúkocska, szaladj s hozzál vizet, mert különben megfulladok.
Szaladt a kakaska a kúthoz s mondta:
– Kútacskám, adj vizet, tyúkocska bekapott egy nagy mogyorót s meg akar fulladni.
Felel a kút:
– Jó szívvel, csak eredj, szaladj be a menyasszonyhoz, kérd el tőle a vedret.
Szaladt a tyúkocska a menyasszonyhoz:
– Menyasszony, add ide a vedret, vedret adom kútnak, kút ad nekem vizet, vizet viszem tyúkocskának, a ki bekapott egy nagy mogyorót s meg akar fulladni.
Mondta a menyasszony:
– Szaladj, hozd el a koszorucskámat, ahol van ni, egy fűzfa ágán s akkor adok neked vedret.
Szaladt a kakaska a fűzfához, levette ágáról a koszorucskát, vitte a menyasszonynak, menyasszony odaadta a vedret, vedret vitte kútnak, kút adott vizet, vizet vitte tyúkocskának, de már vihette, mire odaért, megfulladt a tyúkocska.
Hej, istenem, sírt a kakaska, hogy zengett belé hegy, völgy, erdő, mező s jöttek az állatok mindenfelől a temetésre. Volt a szomorú gyülekezetben hat egerecske is, ezek csináltak egy kis kocsit, a tyúkocskát ráfektették, aztán a kocsi elé fogóztak s vitték a tyúkocskát a temetőbe. Amint mentek elébb-elébb, szembe jön velök a róka s kérdi:
– Hová, hová, kakaska?
– Temetem a tyúkocskámat, felelt a kakaska.
– Mehetek-e veletek?
– Jöhetsz, jöhetsz, de csak a kocsi farkán.
Azzal a róka feltelepedett a kocsi farkára, utána a medve, a farkas, a szarvas, az oroszlán, s mindenféle erdei vadak. Így mentek tovább lassan, csendesen, szomorúan, aztán egy patakhoz értek.
– Hát itt most hogy megyünk át? sóhajtozott a kakaska.
A patak mellett feküdt egy szalmaszál, ez megszólalt s mondta:
– Ne búsulj, kakaska, én átalfekszem a patakon s rajtam átjöhettek.
Átfeküdt a szalmaszál a patakon, de ahogy az egerecskék ráléptek, „letörött a híd,“ az egerecskék vízbe estek s bele is fulladtak.
Akkor megszánta egy kő a kakaskát, ráfeküdt a patakra s kakaska ezen át húzta egymaga a szekerecskét, de mikor éppen kilépett a partra, megakadt a szekerecske, az a sok állat, ami a farkán ült, visszarántotta s mind akik ültek a szekér farkán, a vízbe beléfulladtak. Most már a kakaska egyedűl maradt a tyúkocskával, ásott neki egy gödröcskét, abba belétette, a sirt szépen felhalmozta, arra ráfeküdt s sírt, sírt keservesen. Addig sírt, hogy meghalt ő is.
Ha a kakaska is meg nem halt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
„A tyúkocska halálról“ című mese a Grimm fivérek gyűjteményéből származik, és egy tanulságos történet. A mese főszereplői, a kakaska és a tyúkocska, egy hegyen találnak egy mogyorót, amit a tyúkocska megpróbál lenyelni, de megakad a torkán. A kakaska megpróbál vizet szerezni, hogy segítsen rajta, de a segítség későn érkezik, és a tyúkocska megfullad. A történet további részében a kakaska és az erdei állatok gyászolva eltemetik a tyúkot, de a temetés során újabb tragédiák történnek, és végül a kakaska is magára marad, míg végül a bánatba is belehal.
A mese a veszteségről, a gyászról és a segítőkészségről szól, miközben a sorscsapásokkal is foglalkozik. Gyakran előfordul a népmesékben, hogy a kis állatok emberi tulajdonságokkal bírnak, és komoly tanulságokat közvetítenek az olvasóknak. Ennek a mesének a vége utal arra, hogy a történet folytatódott volna, ha a kakaska nem halt volna meg, ami szintén jellemző a népmesei zárásokra.
Grimm fivérek „A tyúkocska halálról” című meséje, mint sok más népmese, több rétegű jelentéssel is bírhat, attól függően, hogy milyen szemszögből vizsgáljuk.
Társadalmi rend és együttműködés: A történet elején láthatjuk, hogy a kakaska és a tyúkocska együtt indul el mogyorót keresni, amely utalhat az együttműködés fontosságára. Amikor a tyúkocska bajba kerül, a kakaska mindent megtesz, hogy segítsen, ami a közösségi együttműködés és az egymásért való felelősségvállalás fontosságát hangsúlyozza. Ugyanakkor az is megmutatkozik, hogy a bürokratikus akadályok – jelen esetben a sorozatos feladatok elvégzése – mennyire megnehezítheti a gyors és hatékony segítséget.
Az élet és a halál kérdése: A mese központi eleme a halál, főként a tyúkocska tragikus sorsa, illetve a kakaska gyásza. A halál itt elkerülhetetlen és végleges dologként jelenik meg, amelyet még a legnagyobb igyekezet sem tud elkerülni. A temetésre való készülődés, az állatok gyülekezése és az ezt követő tragikus balesetek pedig azt sugallhatják, hogy a halál közösségi esemény, amely összeköti az élőket, de egyben az élet törékenységére is figyelmeztet.
A váratlan tragédia jelentősége: A mese megmutatja, hogy az életben mennyire váratlanul csaphat le egy tragédia. Ez a szempont arra tanít, hogy bár igyekszünk uralni az életünket, mindig lesznek olyan tényezők, amelyeket nem tudunk befolyásolni.
A gyász feldolgozása: A kakaska fájdalma, majd önfeláldozása a szeretet erejét és a gyász mértékét szimbolizálja. Képtelen feldolgozni a veszteséget, és a mese végén csatlakozik a tyúkocskához a halálban. Ez az aspektus bemutathatja a gyász pszichológiai folyamatait és az érzelmi kapcsolatok mélységét is.
Összességében a mese egy szomorúan végződő történet, amely a barátságról, együttműködésről, az élet kiszámíthatatlanságáról és a halál egyetemes természetéről is szól.
A „A tyúkocska halálról“ című mese a Grimm fivérek egyik híres története, amely több érdekes nyelvészeti aspektust is tartalmaz.
Nyelvi stílus és archaizmusok: A mese szövege számos archaikus kifejezést és szerkezetet tartalmaz, amelyek a történet keletkezési idejére jellemzőek. Ez megmutatkozik például a „kakaska“ és „tyúkocska“ szavakban, valamint az olyan igék használatában, mint a „kipirgéltek“ és „kapargáltak“.
Narratív szerkezet: A történet egy tipikus népmesei kerettel rendelkezik, amely bevezetőből, konfliktusból és lezárásból áll. Kezdetben bemutatja a szereplőket és a helyzetet, majd következik a bonyodalom (a tyúkocska megfulladási veszélye), végül pedig a tragikus megoldás.
Repetitív elemek: A mese számos ismétlődő elemre épít, amelyek erősítik a történet ritmusát és megkönnyítik a memorizálást. Ilyen például a „szaladj. . . “ kezdetű párbeszédek sorozata, ahol a kakaska mindenkinél folyamatosan kér segítséget.
Szimbólumok és alliteráció: A szereplők és tárgyak (pl. kút, vedér, koszorú) szimbolikus jelentéssel bírhatnak, melyek gyakran előfordulnak a mesékben. A szalmaszál és kő allegorikusan ábrázolják a valódi és illuzórikus segítséget. Az alliteráció és a hangzásbeli ismétlődések (pl. „kakaska”, “tyúkocska“) szintén kiemelik a mese költői jellegét.
Tanulság és erkölcsi mondanivaló: A történet végül tragikus kimenetelű, ami gyakori a Grimm-mesékben. Ezzel a mese talán az emberi gyarlóságra, a segítségnyújtás fontosságára, vagy a végzet elkerülhetetlenségére figyelmeztet.
A mese nyelvezete jól tükrözi a Grimm fivérek korának narratív stílusát, és a korabeli népnyelv használatát, amely a mesék szájhagyomány útján történő terjedését is elősegítette.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
---|---|
Szám | KHM 80 |
Aarne-Thompson-Uther-Index | ATU Typ 2021 |
Fordítások | DE, EN, DA, ES, PT, FI, HU, IT, JA, NL, PL, RU, TR, VI, ZH |
Björnsson olvashatósági mutatója | 43.6 |
Flesch-Reading-Ease Index | 25 |
Flesch–Kincaid Grade-Level | 12 |
Gunning Fog Index | 16.2 |
Coleman–Liau Index | 12 |
SMOG Index | 12 |
Automatizált olvashatósági Index | 8.7 |
Karakterek száma | 2.811 |
Betűk száma | 2.192 |
Mondatok száma | 32 |
Szavak száma | 445 |
Átlagos szavak mondatonként | 13,91 |
Több mint 6 betűs szavak | 132 |
A hosszú szavak százaléka | 29.7% |
A szótagok száma | 882 |
Átlagos szótagok szavanként | 1,98 |
Három szótagú szavak | 118 |
Százalékos szavak három szótaggal | 26.5% |