Olvasási idő a gyermekek számára: 11 percek
Élt egyszer egy boszorkány, annak volt három fia. Jó testvérek voltak, szerették egymást, jól bántak az anyjukkal is; de az nem bízott bennük, attól tartott, valami rosszat forralnak ellene, meg akarják fosztani a hatalmától. Ezért a legnagyobbikat átváltoztatta sassá, a középsőt meg cethallá. A sasnak egy sziklaormon kellett laknia; néha látni lehetett, amint nagyokat körözve lebeg az égen. A középső, akit cethallá varázsolt, a tenger mélyén élt, időnként fölúszott a felszínre, és egy-egy hatalmas vízsugarat lövellt a magasba.
A harmadik fiú félt, hogy az anyja végül őt is valamilyen állattá varázsolja, medvévé vagy farkassá talán, azért egy szép napon titokban elment a háztól.
Hallott már róla nemegyszer, hogy az aranynap kastélyában egy elátkozott királylány várja a szabadulását, de aki megpróbálja kiváltani, az az életét teszi kockára. Huszonhárom ifjú már odaveszett. Még egy huszonnegyedik próbát tehet, de utána többé senki. Ha az is kudarcot vall, a királylányon örökre rajta marad az átok.
A fiú nem ismert félelmet.
– Nincs énnekem most már sem apám, sem anyám – mondta -, mit veszthetek ezen a világon?
Azzal útnak indult, hogy megkeresse az aranynap kastélyát.
Jó ideje járt már a világban, de csak nem akadt rá. Vándorútján egyszer betévedt egy rengeteg erdőbe, és sehogyan sem talált kiutat belőle. Ahogy ott tévelygett, egyszer csak megpillantott a távolban két óriást: nagyban veszekedtek, ráncigálták, taszigálták egymást.
– Nem szégyellitek magatokat?! – szólt rájuk mérgesen, amint a közelükbe ért. – Ilyen nagy golyhók, és úgy huzakodnak, mint a vásott kölykök!
Egy kalapért tusakszunk – felelték az óriások -, nem tudjuk eldönteni, melyikünké legyen, egyforma erősek vagyunk, egyikünk sem bírja legyőzni a másikat. Ti, kis emberek, okosabbak vagytok nálunk, azért rád bízzuk, te tégy köztünk igazságot.
– Képesek vagytok veszekedni egy ócska kalapon? – kérdezte csodálkozva fiú.
– Ezt csak azért mondod, mert nem tudod, miféle jószág ez! – felelték neki. – Tudd meg, hogy ez csodakalap: aki a fejére teszi, oda kívánkozhatik ahova éppen kedve tartja, s azon nyomban ott is terem.
– Nem bánom, elvállalom a bíráskodást – mondta a fiú. – Adjátok ide azt az ócskaságot; én valamicskét odébb megyek, aztán ha füttyentek, fussatok versenyt hozzám. Aki előbb odaér, azé lesz a kalap.
Az óriásoknak tetszett a dolog, a fiú meg föltette a kalapot, és elindult. Közben azonban egyre csak a királylányon járt az esze. Megfeledkezett az óriásokról, csak ment, ment, és egyre beljebb került a vadonba. Aztán egyszer csak nagyot sóhajtott, mert olyan nehéz volt a szíve, mintha ólmot vinne a mellében, s azt mondta:
– Bárcsak az aranynap kastélyában lehetnék!
Abban a szempillantásban egy nagy hegy tetején találta magát, s ott tündöklött előtte az aranynap kastélyának a kapuja.
A fiú benyitott, átvágott az udvaron, fölsietett a lépcsőn, belépett a palotába, és ment a fényes aranytermeken át, míg csak az utolsó szobában rá nem talált a királylányra.
De hogy megijedt tőle, amikor meglátta! Hogyne ijedt volna meg, hiszen azt hallotta, nincs nála szebb lány a világon; s most mit látott? Egy hamuszürke arcú, ráncos bőrű, zavaros szemű, kócos csúfságot.
– Te volnál az a világhíres, világszép királylány? – kiáltotta.
– Ez, amit látsz, nem az igazi alakom – felelte a királylány -, de emberfia csak ebben a rút formában láthat. Hanem ha kíváncsi vagy rá, milyen vagyok valójában, nézz ebbe a tükörbe, ez nem hazudik, megmutatja neked az igazi képemet.
Azzal egy kis tükröt adott a kezébe. Az ifjú belenézett, és még a lélegzete is elállt attól, amit megpillantott benne. Ott ült előtte a világ legeslegszebb lánya, kezét ölébe ejtette, és arcán csorogtak a könnyek.
– Minden veszedelmet vállalok érted, csak mondd meg, hogyan szabadíthatlak meg! – kiáltotta az ifjú.
– Aki megszerzi a kristálygolyót, és fölmutatja a varázslónak, megtöri vele az átkot, és én visszanyerem igazi alakomat – felelte a királylány. De ki tudná azt a golyót megszerezni?! Sokan megpróbálták már, de mind rajtavesztettek. Te még fiatal vagy, fáj a szívem érted; inkább tégy le a szándékodról, és élj boldogul!
– Nélküled úgysem volna nekem élet az élet! – felelte az ifjú. – Ne is akarj lebeszélni, hiába volna; inkább azt mondd meg, mit kell tennem.
– Tudj meg hát mindent, ha nem bírhatlak jobb belátásra – mondta a királylány. – Annak a hegynek a tövében, amelyiken ez a kastély áll, van , egy forrás. Mellette lakik egy vadbölény, azzal meg kell küzdened. Ha sikerül megölnöd, kiszáll belőle egy tüzes madár. A madárban van egy tüzes tojás, annak a tojásnak a sárgája pedig nem más, mint a kristálygolyó. Hanem a madár addig ki nem ejti a tojást, míg rá nem kényszerítik; ha pedig a tojás a földre esik, mindent lángba borít a környéken, s elolvad maga is meg a kristálygolyó is a tűzben. Akkor aztán kárba veszett minden fáradságod.
– Nincs az a fáradság, amit én el nem viselek érted! – szólt az ifjú, és lesietett a hegyről a forráshoz.
A forrás vize lágyan csobogott, s ott feküdt mellette a lombok alatt a bölény, és őrizte. Már messziről meglátta a fiút; fölállt, elbődült, és fújtatva nekirontott. Sokáig küzdöttek, míg végül az ifjú markolatig döfte kardját a szörnyeteg szívébe.
A bölény lehanyatlott. Abban a pillanatban fölrepült belőle a tűzmadár. Vijjogott egyet s el akart szállni, de a fiú idősebbik bátyja, a sas lecsapott rá a fellegekből, a tenger fölé űzte, s ott úgy megtépte a csőrével, hogy a tűzmadár ijedtében elejtette a tojást.
De a tojás nem a tengerbe esett, hanem a tenger partján egy halászkunyhó tetejére. A nádtető nyomban füstölni kezdett, s már-már lángot fogott. Hanem akkor hirtelen hegynyi hullámokat vetett a tenger, habjai átcsaptak a kunyhón, és eloltották a tüzet. A fiú kisebbik bátyja, a cethal úszott oda, az korbácsolta föl a vizet.
Ahogy a tűz kialudt, a fiú szerencsésen megtalálta a tojást. Nem olvadt el; csak egy kicsit felpattogzott, ahogy forró héjára rázúdult a hideg tengervíz. Az ifjú kivette belőle a kristálygolyót, elment vele a varázslóhoz, és felmutatta neki.
– Megtörted a hatalmamat – mondta a varázsló. – Mostantól fogva te vagy az aranynap kastélyának a királya. És tudd meg, hogy ebben a szempillantásban a két bátyád is visszaváltozott emberré.
Az ifjú sietett a királylányhoz. Az már kint várta az aranynap kastélyának tornácán; gyémánthímes aranypalást volt a vállán, gyöngyös koszorú a fején, de sem gyöngy, sem gyémánt, sem arany nem lehetett tündöklőbb a mosolyánál.
S ott nyomban gyűrűt is cseréltek.
Learn languages. Double-tap on a word.Learn languages in context with Childstories.org and Deepl.com.Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
„A kristálygömb“ egy varázslatos történet a Grimm fivérektől, amely tele van veszéllyel, bátorsággal és testvéri szeretettel. A mese egy boszorkány három fiáról szól, akik közül a legfiatalabbnak kell szembenéznie a veszélyekkel, hogy kiszabadítsa egy elátkozott királylányt. Miután két bátyját a gonosz anyjuk különböző állatokká változtatta, a legkisebb fiú útnak indul, hogy megtörje a varázslatot. Az útja során megszerzi a csodakalapot, amely odaviszi, ahová csak kívánja.
A fiatal hős a királylány megmentésének reményében veszélyes kalandokba bocsátkozik. Az átok megtöréséhez meg kell szereznie egy kristálygolyót, amely egy vadkülönben rejlik. A varázslatos kaland és a rejtélyes kihívások során a fiú találkozik óriásokkal és legyőzi a vadállatot is, segítségével pedig visszaváltoztatja bátyjait emberré, miközben megtöri a királylányt sújtó átkot is.
A mese a bátorság, a kitartás és a testvéri összefogás története, amely végül boldog befejezéssel zárul, amikor a fiú megtalálja szerelmét és egy új életet kezdhet a varázs alól felszabadult királylánnyal. Az elbeszélés különleges atmoszféráját a Grimm fivérek jellegzetes stílusa és a mesei elemek teszik varázslatossá, megidézve a klasszikus tündérmesék varázslatos világát.
„A kristálygömb“ egy tipikus Grimm testvérek által írt mese, amely számos motívumot tartalmaz, amelyek gyakoriak a német népmesék világában. Az alábbiakban néhány különböző értelmezést és elemzést találunk a meséhez:
A testvéri szolidaritás és összefogás: A mese kiemeli a testvéri szeretetet és támogatást. A legkisebb fiú fáradhatatlan harcra indul, miközben a madárrá és cetvé változtatott bátyjai is segítik őt. Ez az egység és a családi kötelék erősségét hangsúlyozza.
A bátorság és az önfeláldozás: A mesében az ifjú főhős bátorsággal szembesül a kihívásokkal, és készen áll az áldozatokra a célja érdekében. Ez a bátorság és önfeláldozás a mesék egyik központi erkölcsi tanulsága.
A gonosz elleni harc és az igazság győzelme: A mese egy olyan világot ábrázol, ahol a varázslat és a gonosz mágia uralkodik, a hős azonban képes legyőzni ezeket az akadályokat. Végül megdönti a varázsló hatalmát, megszabadítva ezzel a királylányt és bátyjait.
Átváltozás és identitás: A történetben az átváltoztatott testvérek és a királylány története az identitás kereséséről és megtalálásáról szól. Az eredeti formájukba való visszatérésük az identitás és önazonosság helyreállításának szimbóluma.
Szerelem és kitartás: Az ifjú és a királylány szerelme a kitartásról és hűségről szól, hiszen a hős minden veszélyt vállal, hogy megmentse szerelmét és végül boldogan egyesüljenek.
„A kristálygömb“ mese így egy gazdag és mély rétegeket tartalmazó történet, amely számos univerzális témát és erkölcsi tanítást hordoz az olvasók számára.
A mese, „A kristálygömb,“ a Grimm fivérek műve, és gazdag nyelvi és kulturális elemekkel bír, amelyeket érdemes nyelvészeti szempontból elemezni.
Szókincs: A mese nyelvezete gazdag és változatos, rengeteg archaikus kifejezést és fordulatot tartalmaz, amelyek a mese korabeli kontextusára utalnak. Szavak, mint „tusakszunk“, „golyhók“ vagy „jószág“, régebbi magyar nyelvhasználatra jellemzőek.
Szerkezet: A mese szerkezete klasszikus népmesei mintát követ, amelyben egy hős elindul, akadályokkal néz szembe, mágikus segítőket talál, végül pedig sikeresen teljesíti a feladatát, és elnyeri jutalmát. Ez a szokványos hármas tagoltság – probléma, próbatétel, megoldás – jellemző a népmesékre.
Mágikus elemek: A mese tele van varázslatos elemekkel, mint például a csodakalap, a kristálygömb, és az átváltozás képessége, amelyek mind a fantázia világába vezetik az olvasót, és a népmesék mágikus realizmusához tartoznak.
Motívumok: A testvéri szeretet és összetartás fontos motívuma jelenik meg a történetben, akár átváltozott formában is, hiszen a testvérek végül segítenek egymásnak abban, hogy visszanyerjék eredeti formájukat és boldogságukat. Az áldozatvállalás és a bátorság szintén központi téma, hiszen a legkisebb fiú kockázatot vállal a királylány megmentéséért.
Stílus: A mese írói stílusa közvetlen, megszólítva az olvasót, és gyakran használ párbeszédeket, amelyek segítik a cselekmény dinamizálását. Az ismétlések és a ritmikus mondatszerkezetek erősítik a hagyományos mesehangulatot.
Összefoglalva, „A kristálygömb“ gazdag nyelvi és szerkezeti elemekkel bír, amelyek hangulatosan és szemléletesen hozzák közel a mesét az olvasóhoz. A felnőtt és gyermek olvasók egyaránt élvezhetik a történetet a bátorságról, szeretetről és varázslatról.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
|---|---|
| Szám | KHM 197 |
| Aarne-Thompson-Uther-Index | ATU Typ 552A |
| Fordítások | DE, EN, ES, PT, HU, IT, JA, NL, PL, RU, TR, VI, ZH |
| Björnsson olvashatósági mutatója | 42.7 |
| Flesch-Reading-Ease Index | 16 |
| Flesch–Kincaid Grade-Level | 12 |
| Gunning Fog Index | 17.6 |
| Coleman–Liau Index | 12 |
| SMOG Index | 12 |
| Automatizált olvashatósági Index | 8.9 |
| Karakterek száma | 6.573 |
| Betűk száma | 5.175 |
| Mondatok száma | 83 |
| Szavak száma | 1.002 |
| Átlagos szavak mondatonként | 12,07 |
| Több mint 6 betűs szavak | 307 |
| A hosszú szavak százaléka | 30.6% |
| A szótagok száma | 2.115 |
| Átlagos szótagok szavanként | 2,11 |
| Három szótagú szavak | 319 |
| Százalékos szavak három szótaggal | 31.8% |
