Olvasási idő a gyermekek számára: 14 percek
Volt egyszer egy ember, s annak három fia. A három közül a legkisebbiket Tökfilkónak hívták. Ahol érték, megtréfálták; ha tehették, csúfot űztek belőle; neki volt a legrosszabb sora, szegénynek.
Egyszer a legidősebb testvér fát vágni ment az erdőre. Mielőtt elindult, anyja adott neki egy szép kalácsot meg egy flaskó bort, hogy legyen mit ennie-innia, ha megéheznék, megszomjaznék. Ahogy a fiú beért az erdőbe, szembejött vele egy ősz öregemberke, jó napot köszönt, s azt mondta:
– Adj egy darabkát a kalácsodból meg egy kortyot a borodból! Nagyon éhes, nagyon szomjas vagyok!
De a fiú nagy bölcsen azt felelte:
– Ha neked adom a kalácsomat meg a boromat, mi marad nekem? Szedd a lábad, eredj a dolgodra!
Azzal otthagyta az emberkét, s ment a maga útján. Kiért az irtáshoz, nekilátott a munkának, nagyokat vágott a fa tövére, hanem egyszer csak elvétette a csapást, beleszaladt a fejsze a karjába, haza kellett mennie, hogy bekötözzék. És ez mind az ősz öregemberke miatt történt.
Most aztán a középső fiú indult az erdőre. Anyja annak is adott egy kalácsot meg egy üveg bort. Az emberke vele is szembejött, őt is megszólította, tőle is kért egy falat kalácsot meg egy korty bort. De a középső fiú is azt mondta nagy bölcsen:
– Amit neked adnék, azzal magamnak volna kevesebbem; szedd a lábad, eredj a dolgodra!
Azzal otthagyta az emberkét, s ment a maga útján.
A büntetés őt is utolérte: alig sújtott egyet-kettőt a fa tövére, félreszaladt a fejsze, bele a lábába, úgy kellett hazavinni.
Harmadnap előállt Tökfilkó.
– Édesapám – mondta -, engedj ki egyszer az erdőre fát vágni!
– Hogy mehetnél, mikor a két bátyád is rosszul járt, te meg még csak nem is értesz hozzá!
De Tökfilkó olyan állhatatosan kérte, addig rimánkodott, míg végül az apja azt mondta:
– Hát csak eredj! Majd tanulsz a saját károdon!
Anyja hamuban sült lepényt adott neki és hozzá egy üveg árpasört. A fiú útnak indult, beért az erdőbe, találkozott az ősz öregemberkével. Az ráköszönt és megszólította:
– Adj egy darabot a tésztádból meg egy kortyot a flaskódból, megéheztem, megszomjaztam!
– Nincs egyebem, csak hamuban sült lepényem meg keserű árpasöröm; ha azzal beéred, üljünk le, lássunk neki.
Letelepedtek. Tökfilkó leakasztotta a tarisznyáját, hogy előszedje a hamuban sült lepényt: hát finom tejeskalácsot talált benne a keserű árpasör helyett pedig zamatos bort. Jót ettek-ittak; akkor az emberke azt mondta:
– Mert jó szíved van, és szívesen megosztod a magadét mással, szerencséssé teszlek. Ott áll egy öreg fa, azt vágd ki, lelsz majd valamit a gyökerei közt.
Azzal az emberke eltűnt.
Tökfilkó nekiállt; beékelte az öreg fát, s kidöntötte. Hát egy lúd ült a övében színaranyból volt a tolla. Kiszedte a ludat a gyökerek közül, és magával vitte. Betért egy fogadóba, ott akart meghálni:
A fogadósnak volt három lánya, kíváncsian nézték a ludat, miféle csodamadár ez. Szívesen téptek volna egy-két aranytollat a szárnyából. „Majd csak adódik rá alkalom; hogy kirántsak egyet“ – gondolta a legnagyobbik, s amikor Tökfilkó kiment a szobából, odakapott a lúd szárnyához, de ujja-keze azon nyomban hozzáragadt.
Kép: Paul Hey (1867 – 1952)Jött nemsokára a középső lány, annak sem volt más szándéka, mint hogy egy aranytollat kerítsen magának, de ahogy véletlenül a nénjéhez ért, hozzáragadt a keze.
Jött végül a harmadik lány is, s az se másért.
– Ne gyere ide – kiáltotta a másik kettő -, az ég áldjon meg, ide ne gyere!
De az nem értette, miért ne mehetne oda.
– Ha ti ott vagytok, én is ott lehetek – mondta, azzal megfogta a nénje karját, s odébb akarta húzni, hogy ő is odaférjen az aranylúdhoz; azt hitte javában kopasztják már, s a végén neki nem marad semmi a tollából. Hanem amint a testvéréhez ért, többé el sem tudott válni tőle; hozzáragadt a keze neki is.
Így aztán ott éjszakáztak a lúd mellett mind a hárman.
Másnap reggel Tökfilkó a hóna alá vette a ludat, és továbbállt; ügyet se vetett a lúdhoz ragadt három lányra. Azok meg szép libasorban szaladtak utána, s hol jobbra tartottak, hol balra fordultak, ahogy a fiúnak éppen kedve hozta. Kint a mezőn szembejött velük a pap; meglátta a menetet, s rákiáltott a lányokra:
– Nem röstellitek magatokat, szégyentelen fehérnép! Illik ez, ország-világ előtt így szaladni a legény után?
Megfogta a legkisebbiket, és vissza akarta ráncigálni, de nyomban hozzáragadt a keze, szaladhatott most már ő is utánuk.
Ahogy így mentek, találkoztak a sekrestyéssel. Annak az álla is leesett, mikor meglátta a papot a három lány nyomában.
– Hej, tisztelendő úr, hová olyan sebesen? – kiáltott rá. – Talán csak nem felejtette el, hogy ma még egy keresztelőnk is van?
Odaszaladt, megrántotta a kabátja ujját, és menten hozzáragadt. Most aztán már öten loholtak a lúd után, libasorban. Jön szembe két paraszt, kapával a vállán; nosza, kiabálni kezd nekik a pap, szabadítsák meg őt is meg a sekrestyést is. Hanem azok, ahogy a sekrestyéshez értek, rajta ragadtak mind a ketten.
Kép: Otto Kubel (1868 – 1951)Így hát heten lettek, elöl Tökfilkó az aranylúddal, ők meg utána.
Csakhamar egy városba jutottak. Ott a királynak volt egy lánya, de az olyan rettenetesen szomorú volt, hogy még soha senki nem látta nevetni. Törvénybe is hozta a király, hogy aki a lányát megnevetteti, azon nyomban megkapja feleségül.
Meghallotta ezt Tökfilkó, és ment egyenest a királylány elé az aranylúddal meg a kíséretével. Az meg, ahogy meglátta, hogyan üget a hét ember egymás után, úgy, de úgy elkezdett kacagni, hogy, még a könnye is kicsordult. Erre Tökfilkó feleségül kérte, de a királynak nem tetszett a vejeura formája, mindenféle kifogást tett, s végül azt kötötte ki föltételnek, kerítsen neki Tökfilkó olyan embert, aki az egész királyi pincét egymaga kiissza.
Tökfilkónak eszébe jutott az ősz öregemberke, hátha az segíthet rajta. Kiment az erdőbe, egyenest oda, ahol a fát kivágta. Ott ült egy ember, s igen elkámpicsorodott képet vágott. Tökfilkó faggatni kezdte, árulná el, mi nyomja úgy a szívét.
– Rettenetes szomjúság kínoz – felelte az -, és sehogyan sem tudom csillapítani. A hideg vizet nem állom; megittam ugyan az előbb egy hordó bort, de hát mi az? Egy esőcsepp egy egész tűztengernek!
– No, ha csak ez a bajod, könnyen segíthetek rajtad – mondta a fiú -, gyere velem, annyit vedelhetsz, amennyit csak akarsz.
Azzal bevitte a király pincéjébe. Ott az ember nekifeküdt a hordóknak, kiszítta egyiket a másik után, ivott, ivott, majd beleszakadt.
Kép: Paul Hey (1867 – 1952)Még be sem esteledett, s egy csöpp nem sok, annyi bor sem maradt a pincében.
A fiú újra előállt, és követelte a királylányt. A király váltig bosszankodott, hogy egy ilyen senkiházi legény, egy ilyen tökfilkó kösse be a lánya fejét; megint kitalált egy feltételt: kerítsen előbb a fiú olyan embert, aki egy egész kenyérhegyet föl tud falni.
-A fiú nem sokat töprengett, ment egyenesen az erdőbe. A régi helyen megint ott talált egy embert: épp egy nagyot húzott a hasán a szíjon, s azt mondta nagy keservesen:
– Most ettem meg egy kemence kenyeret, de hát mi az akkora éhséghez, amekkora engem kínoz? Csak úgy kong a hasam az ürességtől, össze kell szíjaznom, ha nem akarok éhen veszni.
Tökfilkó megörült neki, azt mondta:
– Sebaj! Gyere velem, majd én jóllakatlak!
Bevezette a királyi udvarba. Összehordatott minden lisztet az országban, s abból akkora kenyeret süttetett, mint egy magas hegy. Az erdei ember meg nekilátott, enni kezdte, s egy nap alatt fölfalta az egész hegyet.
Tökfilkó harmadszor is előállt, és követelte a feleségét. De a király megint csak kibúvót keresett, s azt kívánta, előbb hozzon neki egy hajót, amelyik szárazon is, vízen is tud menni.
– Ha azzal idevitorlázol, tüstént megkapod a lányomat!
Tökfilkó sietett az erdőbe. Ott találta az ősz öregemberkét, akivel egykor megosztotta az étkét. Azt mondta a kis ember:
– Ittam érted, ettem érted, megkapod a hajót is, mindezt azért, amiért jó szívvel voltál hozzám.
Azzal adott neki egy hajót, amelyik szárazon is, vízen is jár. Ahogy azt a király meglátta, nem teketóriázott többet, ki kellett adnia a lányát. Megülték a lakodalmat, s a király halála után Tökfilkó örökölte mind az egész országot Boldogan él még ma is a feleségével, ha ugyan meg nem halt azóta.
Learn languages. Double-tap on a word.Learn languages in context with Childstories.org and Deepl.com.Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
„Az aranylúd“ című mese a Grimm fivérek gyűjteményéből származik és Tökfilkó, a legkisebb fiú történetét meséli el, aki testvéreivel ellentétben kedves szívű és önzetlen. A mese kezdetén Tökfilkó két bátyja, akik nem akarnak megosztani ételüket egy öregemberrel, szerencsétlenül járnak. Amikor azonban Tökfilkó találkozik az öregemberrel, nagylelkűsége révén varázslatosan megváltozik az étel, amit megosztanak. Az öregember hálából egy különleges aranylúdhoz vezeti Tökfilkót, amely számos komikus jelenetet eredményez, mivel a kíváncsiskodók hozzáragadnak a madárhoz.
A történet során Tökfilkó különböző próbatételeket kap a királytól, aki nem szívesen adja oda a lányát a furcsa legénynek. Azonban a kedvességének köszönhetően Tökfilkó mindig megkapja a szükséges segítséget az öregembertől, aki először ivócimborát, majd étkezőtársat biztosít, végül pedig egy olyan hajót, amely vízen is és szárazföldön is képes közlekedni.
A mese végül azzal zárul, hogy Tökfilkó elnyeri a királylány kezét, és a király halála után az egész országot is megörökli. Az „Aranylúd“ tanmeseként is értelmezhető, amely a kedvesség, nagylelkűség és a jó cselekedetek jutalmát hirdeti.
„Az aranylúd“ című mese a Grimm fivérek gyűjteményéből származik, és szimbolikus jelentésekkel bír, amelyek különböző módokon értelmezhetők.
Jó szív és nagylelkűség: A mese központi tanulsága, hogy a jó szívvel, nagylelkűséggel és önzetlenséggel elnyerhetjük az élet jutalmait. Tökfilkó, bár kezdetben alábecsült helyzetben van, végül nagylelkűségéért és kedvességéért cserébe gazdagodik meg és nyeri el a királylány kezét. Ezzel szemben bátyjai, akik önzőek voltak és nem segítettek az öregemberkének, balszerencsével szembesültek.
A jó cselekvés visszahatása: A történet azt is bemutatja, hogy a jótettek visszatérnek az emberhez. Tökfilkó kedvessége az öregemberrel szemben végül olyan események láncolatát indítja el, amelyek révén ő lesz a legnagyobb győztes.
Társadalmi szerepek és várakozások: Tökfilkó, mint a család legkisebb és legkevésbé megbecsült tagja, mindazonáltal sikeres lesz. Ez kihívást jelent a hagyományos társadalmi szerepekkel és várakozásokkal szemben, ahol gyakran a legidősebb vagy legtehetségesebb kap nagyobb esélyt a sikerre.
Sorsszerűség és mesei csodák: A történet hangsúlyozza a mesei világban jelen lévő sorsszerűséget és a csodás elemek szerepét. Az öregember segítsége és a varázslatos aranylúd olyan mesei eszközök, amelyek lehetővé teszik a főhős felemelkedését.
Helyzetkomikum és humor: A mese humoros elemeket is tartalmaz, például ahogy a szereplők egymáshoz ragadnak. Ez a humor vonzóvá teszi a történetet gyermekek számára, és megmutatja, hogy a mese nemcsak tanulságokat kínál, hanem szórakoztat is.
Összességében „Az aranylúd“ egy olyan klasszikus mese, amely egyszerre tanít és szórakoztat, miközben a jó szív és nagylelkűség fontosságát hangsúlyozza.
„Az aranylúd“ című mese a Grimm fivérek gyűjteményéből származik, és több népmesére jellemző motívumot tartalmaz. A történet egy családról szól, amelyben a legfiatalabb fiú, Tökfilkó, a legkevésbé megbecsült és gyerekesnek tartott, mégis ő az, aki végül sikerrel jár.
Szereplők és társadalmi rétegződés: A három testvér közötti hierarchia és a legkisebb fiú alábecsülése gyakori elem a népmesékben. Tökfilkó, bár „gyengébb“ és kicsúfolt, végül mégis ő bizonyul a legokosabbnak vagy legszerencsésebbnek. Az ősz öregember karaktere a mesékben gyakran jóságos segítőtárs, aki próbára teszi a hős jellemét.
Kihívások és próbatételek: A mese számos kihívást tartalmaz, mint például a testvérek próbája a fa kivágásakor, a király által szabott feladatok. Ezek a próbák a hős rátermettségét és erkölcsi értékét hivatottak bemutatni. A különféle karakterek, akik hozzáragadnak az aranylúphoz, szintén a próbák és a humoros elem részei, amelyek a mesét színesítik.
Adakozás és nagylelkűség: Tökfilkó jószívűsége és az öregemberrel való megosztása vezet el a későbbi jutalmakhoz.
Az igazságosság diadala: A társadalom által lenézett személy diadalmaskodik, aki szembesül számos akadállyal, de kitartásával és jó szívével eléri céljait.
Nevetés és boldogság: A királylánnyal való találkozás azt a motívumot erősíti, hogy a nehézségeken is átsegíthet a humor és a nevetés.
Stílus és nyelvezet
A népmesére jellemző ismétlődő szerkezetek: három testvér és három próba, a jellegzetes hármasság az események lefolyásában. A mese nyelvezete egyszerű, közérthető, a folklór hagyományait követi, viszont tartalmaz humoros és groteszk elemeket is, ami a történetet szórakoztatóvá és érdekfeszítővé teszi.
A mese végkifejlete, amelyben Tökfilkó elnyeri a királylány kezét és végül a királyságot is, a klasszikus „boldogan éltek, míg meg nem haltak“ befejezés, amely a népmesék világában a hős megérdemelt kiteljesedését szimbolizálja.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
|---|---|
| Szám | KHM 64 |
| Aarne-Thompson-Uther-Index | ATU Typ 571 |
| Fordítások | DE, EN, EL, DA, ES, FR, PT, HU, IT, JA, NL, PL, RO, RU, TR, VI, ZH |
| Björnsson olvashatósági mutatója | 38.5 |
| Flesch-Reading-Ease Index | 22.7 |
| Flesch–Kincaid Grade-Level | 12 |
| Gunning Fog Index | 16 |
| Coleman–Liau Index | 12 |
| SMOG Index | 12 |
| Automatizált olvashatósági Index | 7.9 |
| Karakterek száma | 8.099 |
| Betűk száma | 6.402 |
| Mondatok száma | 107 |
| Szavak száma | 1.293 |
| Átlagos szavak mondatonként | 12,08 |
| Több mint 6 betűs szavak | 342 |
| A hosszú szavak százaléka | 26.5% |
| A szótagok száma | 2.627 |
| Átlagos szótagok szavanként | 2,03 |
| Három szótagú szavak | 371 |
| Százalékos szavak három szótaggal | 28.7% |
