Olvasási idő a gyermekek számára: 10 percek
Mese, mese, mesét mondok mostan a madarakról, madaraknak rettentő nagy csatájáról… Úgy volt az, hogy egyszer a medve meg a farkas együtt sétáltak az erdőben s amint fel s alá jártak, gyönyörű szép madáréneket hallanak. Megáll a medve ámulva, bámulva, szemét-száját eltátja, úgy hallgatja az éneket. Kérdi aztán a farkast:
– Ugyan bizony, farkas koma, miféle madár, aki olyan szépen énekel?
– Ez a madarak királya, mondotta a farkas. Majd elmegyünk hozzá s tiszteletünket tesszük nála.
– Helyes, hagyta rá a medve, úgy sem láttam még királyi palotát, gyerünk.
– Ohó, nem megy az oly könnyen, mondotta a farkas, meg kell várnunk, míg a királyné hazajő. Egy perc mulva, kettő mulva, jött a királyné, eleséget hozott a csőrében; jött a király is, annak is tele volt a csőre, aztán beröppentek egy fának az odvába: ott volt a palota, akarom mondani a fészek.
A medve mindjárt föl akart menni, de a farkas visszarántotta:
– Ohó, megállj. Várj, míg mind a ketten elmennek. Jól van, a medve belényugodott s tovább mentek, de előbb jól megnézték a fa odvát, ahol a fészek volt. De hiába, csak nem volt nyugta a medvének s egy kevés idő mulva megint visszafordúltak a fához. Aközben a király s a királyné csakugyan kirepűltek a fészekből, a medve hát fölmászott a fára, benézett a lyukba s látta, hogy öt madár fióka van a fészekben.
– Ez királyi palota? – dörmögött a medve. – No ugyan nyomorúságos egy palota, s hát ezek királyi gyermekek? Hisz ezek közönséges paraszt kölykek! Hej, szörnyű haragra lobbantak a fiókák erre a gyalázkodó beszédre. Magukon kívül kiabálták, csiripolták:
– Nem vagyunk mi paraszt kölykek, igazi királyi sarjadékok vagyunk, úgy tudd meg, dörmögős medve. Megállj csak, ezt a beszédet még megkeserűlöd! Meghökkent erre a medve, meg a farkas is, vissza kullogtak a barlangjukba nagy nehéz aggodalomban, hogy hát mi lesz most. Eközben hazatért a madarak királya is, meg a királyné is, de majd holtra réműltek, mikor a gyermekek szörnyű csiripolását hallották. Azt mondta az idősebb, s utána a többi:
– Itt volt a medve s azt mondta, hogy nem vagyunk királyi gyermekek, hanem közönséges parasztkölykök. Valameddig meg nem tudjuk, hogy mi az igaz valóság, sem csőrünket, sem szárnyunkat meg nem mozdítjuk s itt ebben a helyben éhen halunk, de gyalázatban nem élünk.
– Ej, ej, csóválta fejét a király, hát ez miféle beszéd. Király volt nekem apám, nagyapám, még a hetvenhetedik is. Csak csendesűljetek le, majd megmutatom én annak a vén parasztnak, ki s mi vagyok én. Egy szempillantást sem ült otthon, a kiséretével együtt elröpűlt a medve barlangjához s bekiáltott:
– Hallod-e te, vén méztolvaj, hogy merted megsérteni az én gyermekeimet? Tudd meg, hogy háborút indítok ellened, s jaj neked s egész nemzetségednek! De már ennek fele sem volt tréfa. Medve koma felcihelődött s hírűl adta a négylábú állatoknak, hogy csak talpra, mert a madarak királya hadat üzent, olyan háború lesz, amilyen még nem volt, mióta a világ – világ. Hiszen csak hadd állottak is talpra, mert a madarak királya egy óra alatt mind összegyűjtötte, ami madár van a világon, nemcsak a madarakat, de még a bogarakat is, a méheket s a legyeket is, mindenféle teremtett állatot, akinek csak szárnya volt. Mikor összegyülekezett a had, a madarak királya kiküldötte az ökörszemet, hogy lesse ki, tudja ki, az ellenségnek ki lesz a vezére. Elröppent az ökörszem, a medve barlangja mellett egy fán a levél alatt meghúzódott s úgy hallgatódzott. Hát jön a medve nagy mogorván, dirmegve-dörmögve, szólítja a rókát s mondja neki:
– Hallod-e, róka, te vagy a legravaszabb valamennyi állat közt, neked kell vezetned a hadat.
– Jó, mondta a róka, de aztán mi legyen a jel? Egyik egyet, másik mást mondott, végre is a róka javallott olyat, ami mindenkinek tetszett. Azt mondotta:
– Nekem szép, hosszú, lombos farkam van, beillik ez zászlónak. Ha a farkamat magasba tartom, ez azt jelenti, hogy: utánam! Ha lekonyúl a farkam, akkor: szaladjatok, a merre láttok. Az ökörszem azonnal visszarepűlt s jelentette, hogy mit hallott. Na, jó, hát csak jere, róka koma, mondotta a madarak királya, majd lekonyúl a te farkad! Másnap jókor reggel megkezdődik a csata. Indúlnak a négylábú állatok szörnyű ordítással, (a szamár is köztük volt) rettentő bőgéssel, (az ökör is köztük volt), ég, föld zengett, rengett belé. De indúlnak a madarak is, surrogott, burrogott a levegő a szárnyuk csapásától, csengett, zengett az erdő, – hej, mi lesz itt, Uram Jézus Krisztus! Nosza, a madarak királya egyszeribe kiküld egy pár szarvasbogarat, azok egyenest rácsapnak a rókára, az egyik itt, a másik ott csípi, szúrja a szarvával, megy a róka erre, meg arra, tartja a farkát felfelé, de bizon csak kínnal, bajjal, rohannak utána a többiek, – no hiszen, egyszerre csak lekonyúl a róka farka, uccu neki, vesd el magad, szaladt a négylábú sereg hanyat-homlok, mintha szemét vették volna valamennyinek! A király s a királyné egyszeribe hazarepűltek s mondták nagy örvendezéssel:
– Na, gyerekek, ne busuljatok, egyetek, igyatok, megnyertük a csatát! Mondták a gyermekek:
– Addig nem, míg a medve ide nem jő s bocsánatot nem kér tőlünk.
– Igaza van a gyerekeknek, mondotta a király s tüstént repűlt a medve barlangjához, ott beszólt:
– Hallod-e te, vén méztolvaj, gyere a fészkem elé s kérj bocsánatot a gyermekeimtől, különben szörnyű halálnak halálával halatlak meg. Tetszett, nem tetszett a medvének, oda kullogott a fészek elé s sírva kért bocsánatot a királyi gyermekektől. De már most a gyerekek ettek, ittak, vígan voltak, csengett belé az erdő, egész nap úgy daloltak. Úgy bizony!

Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
„A sövénykirály és a medve“ című mese a Grimm fivérek munkái közé tartozik. Az alaptörténet a madarak és a négylábú állatok közötti csatáról szól, ami egy félreértésből és a medve meggondolatlan kijelentéséből fakad. A medve és a farkas az erdőben találkoznak a madarak királyával, de a medve gúnyosan beszél a királyi fészekben lévő fiókákról, amivel kihívja a madarak haragját. A madarak királya háborút hirdet a négylábúak ellen, mivel a medve megsértette gyermekeit.
A csata nagy felkészüléssel és stratégiai manőverekkel zajlik, ahol a madarak kihasználják a róka vezetési jelzésein alapuló harcmodor gyengepontjait. A szarvasbogarak támadása végül megzavarja a rókát, és emiatt a négylábúak közül sokan menekülni kezdenek, így a madarak megnyerik a csatát. Végül a madarak addig nem ünneplik a győzelmet, amíg a medve el nem ismeri tévedését, és bocsánatot nem kér a királyi fiókáktól. A mese tanulságos történetet mesél az elhamarkodott ítéletek következményeiről és a békülés fontosságáról.
„A sövénykirály és a medve” című Grimm mese különböző értelmezései sokféleképpen megközelíthetők.
Árulkodó büszkeség és a megbocsátás ereje: A mese egyik kulcsmomentuma, hogy a madárfiókák királyhoz méltó önérzettel igénylik a bocsánatkérést, és addig nem esznek, amíg ezt meg nem kapják. Fontos eleme ennek az értelmezésnek a tisztelet jelentősége és annak elismerése, hogy a bocsánatkérés helyreállíthatja az emberi vagy állati kapcsolatokat.
A társadalmi hierarchia kérdése: A mese központi konfliktusa abból adódik, hogy a medve lenézi a madarakat, alacsonyabb státusúnak tartja őket. A történet végén azonban kiderül, hogy nem a fizikai erő, hanem az állhatatosság, a stratégia és az összefogás az, ami győzelemre vezethet. Ez az elem a társadalmi hierarchiák kritikája is lehet, mutatva a társadalomban betöltött helyek viszonylagosságát.
Az intelligencia és ravaszság győzelme: A mese bebizonyítja, hogy a ravaszság (ahogyan a madarak királya is cselhez folyamodik) felülmúlja a fizikai erőt (amelyet a medve képvisel). Az ökörszem és a szarvasbogarak hírszerző és harci taktikája rávilágít arra, hogy az intelligencia és az okos tervezés sokszor fontosabb, mint a nyers erő.
Természet és ösztönök: Megfigyelhetjük a mese során, hogyan tükrözi az állatok viselkedése az emberi társadalmat. Az állatok állandó versengése és a ragadozó-ösztönükön alapuló konfliktusok az emberi társadalmakra is jellemzőek. Az, ahogyan különböző állatok szövetséget kötnek, rávilágít arra, hogy az ösztönökkel és természetes viselkedésmintákkal való szembesülés elkerülhetetlen, de kezelhető.
Bátor kiállás és önérvényesítés: A madarak királyi családja, amely kiáll magáért a konfliktus során, a bátorság és az igazság melletti kiállás példája. Annak ellenére, hogy fizikailag kisebbek és gyengébbek, mint ellenségeik, nem engedik, hogy jogtalanságot szenvedjenek el anélkül, hogy visszavágnának.
Minden értelmezés fontos tanulságokat közvetít az emberi jellem, a közösségi összefogás és az igazság érvényesítésének fontosságáról.
A „A sövénykirály és a medve” című mese a Grimm fivérek történetei közé tartozik, amely számos klasszikus elemét viseli magán a mesék világának, mint például az állatok megszemélyesítése, a jó és rossz közötti konfliktus, valamint a tanulságos végkimenetel. A történet nyelvezete és szerkezete jól tükrözik a népmesei hagyományokat.
Szereplők megszemélyesítése: A mese karakterei, mint például a medve, a farkas, a róka és a madarak, emberi tulajdonságokkal rendelkeznek, és emberi módon kommunikálnak egymással. Ez a megszemélyesítés segít az olvasónak azonosulni a szereplőkkel és érthetővé teszi a tanulságokat.
Szókincs: A mese egyszerű, de kifejező nyelvezetet használ, amely hozzáférhető a gyermekek számára. Gazdag szókinccsel operál, amely lehetővé teszi a történet élénk és színes leírását.
Dialogikus szerkezet: A mese jelentős része párbeszédekből áll, amely növeli a történet dinamizmusát és közvetlenségét. A párbeszédek révén a karakterek személyisége jobban kirajzolódik.
Narratív struktúra: A mese lineáris narratívával rendelkezik, ahol az események egymás után következnek. Ez a szerkezet egyszerűbbé teszi a követést és elősegíti a befogadást, különösen a fiatalabb közönség számára.
Tanulság: A történet végén a medve bocsánatkérésre kényszerül, ami morális tanulságot hordoz arról, hogy a sértések és az előítéletek következményekkel járnak. Ez a mese egyik fontos nevelő funkciója.
Költői elemek: Az ismétlődések és a ritmikus szerkezet erősítik a mese dallamos jellegét, ami emlékezetessé és könnyen követhetővé teszi a történetet.
Ez a mese nemcsak szórakoztat, hanem tanít is a megbocsátásról, a tiszteletről és a közösség erejéről, mindezt egy stílusos és könnyen érthető nyelven.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
---|---|
Szám | KHM 102 |
Aarne-Thompson-Uther-Index | ATU Typ 222 |
Fordítások | DE, EN, EL, DA, ES, FR, PT, FI, HU, IT, JA, NL, PL, RU, TR, VI, ZH |
Björnsson olvashatósági mutatója | 42.3 |
Flesch-Reading-Ease Index | 22.2 |
Flesch–Kincaid Grade-Level | 12 |
Gunning Fog Index | 17 |
Coleman–Liau Index | 12 |
SMOG Index | 12 |
Automatizált olvashatósági Index | 8.9 |
Karakterek száma | 5.557 |
Betűk száma | 4.380 |
Mondatok száma | 63 |
Szavak száma | 886 |
Átlagos szavak mondatonként | 14,06 |
Több mint 6 betűs szavak | 250 |
A hosszú szavak százaléka | 28.2% |
A szótagok száma | 1.784 |
Átlagos szótagok szavanként | 2,01 |
Három szótagú szavak | 251 |
Százalékos szavak három szótaggal | 28.3% |