Olvasási idő a gyermekek számára: 10 percek
Volt egyszer egy szegény asszony s ennek egy leánya. Ez a leány olyan lusta volt, hogy hetedhétországban nem volt párja a lustaságban. Hiába kérte az anyja szép szóval, csúf szóval, hogy: fonj, Pila fonj, annak ugyan beszélhetett, az egyik fülén be, a másikon ki, Pila csak egy orsó fonalat sem font, kezét, lábát összerakta s lustálkodott egész nap. De bizony az asszonyt elhagyta a béketűrése, elé a guzsaly nyelét s úgy megrakta Pilát erről is, túlról is, hogy bőgve szaladt ki az utcára. Éppen akkor járt arra felé a királyné aranyas hintaján, látja a leányt, hallja keserves sírását, megesett a szive s bement a szegény asszonyhoz, hadd kérdje meg, mért verte meg a leányát. A szegény asszony szégyelte megvallani az igazat s azt mondta a királynénak:
– Jaj, lelkem királyném, hogy ne vertem volna meg. Mindég fonni akar ez a leány, én pedig szegény asszony vagyok s nem győzöm kenderrel meg lennel.
– Bizony ha annyira szereti a fonást, add hozzám a lányodat, van ott len is, kender is elég, fonhat, a míg a kedve tartja.
Hiszen örült a szegény asszony, adta jó szivvel a leányát, hogy ne adta volna, de bezzeg ment a leány is örömmel, hogy ne ment volna! Gondolta magában, még csak ott lustálkodhatik Isten igazában.
Na, megérkeznek a palotába s ott a királyné mindjárt elvezeti a leányt egy nagy szobába, mely az aljától a padlásig telistele volt kenderrel. Mondta a leánynak:
– No Pila, ülj le ide s fonjad a kendert. Ha mind felfonod, ami itt van, nem nézem a szegénységedet, feleségül vetetlek a legidősebb fiammal.
Hej, Uram Jézus, megijedt a leány, de hogy megijedt! Hiszen annyi kender volt ott, hogy élne háromszáz esztendeig s fonna mindennap reggeltől estig, akkor sem tudná felfonni. Mikor magára maradt, elkezdett sírni keservesen s három nap úgy űlt magában, mint a halálraitélt. Jő negyednap a királyné, hadd lám, mennyit font Pila, s erősen elcsudálkozott, mikor látta, hogy még bele sem kezdett.
– Hát te mit csináltál három teljes nap? kérdezte a királyné.
– Felséges királyném, meg ne haragudjon, de örökösen sírtam, merthogy távol estem az édes anyámtól.
– Hiszem, hiszem, mondotta a királyné, de holnap reggel mégis csak kezdj bele a fonásba.
Na, most már csakugyan elkeseredett a leány, nem tudta mit kezdjen, merre facsarodjék nagy szorultságában. Egy darabig űldögélt, aztán fel s alá járt a szobában, gondolt erre, gondolt arra, mindenre gondolt, csak éppen a fonásra nem. Nagy bújában, bánatjában kihajolt az ablakon s nézett le az útra, hátha valahogy innét megszabadulhatna. Amint nézdelődnék, arra felé tart három öreg asszony. De még ilyen asszonyokat sem látott világ életében. Az egyiknek olyan széles volt az űlőkéje, mint egy kemence, a másiknak az ajaka térdig fittyent, a harmadiknak pedig vastag, kemény volt a hüvelykujja, de olyan vastag, olyan idétlen, hogy megborzadott tőle.
Megáll a három asszony az ablak alatt, felnéznek, látják a leányt kisírt szemmel s kérdik: mi baja? Elmondja a leány, hogy mely nagy bajba keveredett, de a vén asszonyok nagyot kacagtak: hát még ez is baj?
– Tudod, mit? Ha megigéred, hogy meghivsz a lakodalmadra, asztalod mellé űltetsz, mind egy szálig felfonjuk a kendert.
– Hogyne hívnálak meg, örvendezett a leány, csak jertek be s fonjatok!
Fölmentek a vén asszonyok, mindjárt fonni kezdtek, pergett a három orsó, fogyott a kender, de úgy fogyott, hogy az csupa csuda. A királyné mindennap meglátogatta Pilát, de a vén asszonyokat ügyesen elrejtette s a királyné nem győzte dicsérni a leányt: bizony mondom, ilyen ügyes fonóleányt még nem láttam. Csak fonj, Pila, fonj, bíztatta a királyné s én is megtartom a szavamat.
Még három nap sem telt el, a vén asszonyok mind egy szálig felfonták a kendert, elbúcsuztak Pilától, de ugyancsak lelkére kötötték, hogy meg ne feledkezzék róluk.
Jött a királyné, látja, hogy Pila mind felfonta a kendert, hivatja a fiát, ez is örült, hogy az anyja ilyen ügyes, szorgalmatos leányt szerzett neki. Nem is gondolkozott sokáig a királyfi, azt mondta: te az enyém, én a tied, ásó, kapa s a nagy harang válasszon el minket.
No, jó, kitűzték a lakodalom napját s Pila nem is feledkezett meg a három vén asszonyról. Azt mondta a királynénak s a királyfinak, hogy van neki három nagynénje, szeretné, ha azokat is meghívnák a lakodalomra. Jószívvel teljesítették a kivánságát, meghívták a vén asszonyokat, azok el is jöttek pontosan, de a királyfi majd hanyatt esett, mikor meglátta az éktelen csúf asszonyokat.
– Hogy lehet ilyen szép leánynak ilyen csúf atyafisága? kérdezte a királyfi elszörnyüködve. De még nem is felelhetett Pila, a királyfi odament a széles-lapos ülőkéjű asszonyhoz s kérdezte tőle:
– Ugyan bizony, néne, mitől laposodott úgy meg a kend ülőkéje?
– Jaj, lelkem királyfi, a sok üléstől. Mióta az eszemet bírom, mindig ülök, mert teljes életemben mindig fontam.
Most a lefittyent ajakut szólította meg a királyfi:
– Hát magának mitől fittyent le az ajaka néném asszony?
– Mitől-e? Attól, hogy egész életemben nyálaztam a kendert fonás közben.
Megy a harmadikhoz, a bütykös ujjú vén asszonyhoz:
– Hát kendnek, néne, mitől bütykösödött meg a hüvelykujja?
– Az bizony attól, hogy teljes életemben sodrottam a fonalat.
Hej, megijedt a királyfi szörnyen. Hiszen akkor az ő feleségéből is ilyen éktelen csúf vénasszony lesz, mint ezek, ha még ezután is fon. Bezzeg hogy megtiltotta neki a fonást azonnal.
– Többet orsót ne végy a kezedbe, értetted-e! mondta a királyfi.
Hát bizony Pila nem is vett orsót a kezébe azután sem s úgy belétalálta magát a királynéságba, hogy az már igazán csupa csuda.
Még ma is él Pila, ha meg nem halt.
Learn languages. Double-tap on a word.Learn languages in context with Childstories.org and Deepl.com.Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
„A három fonóasszony“ című mese a Grimm testvérek gyűjteményéből való történet. A mese központi szereplője egy lusta leány, akit anyja hiába próbál munkára fogni. Egy nap a királyné az utcán találkozik a síró leánnyal, akit anyja éppen megfenyített. Az anya a királynénak azzal mentegetőzik, hogy lánya túl szereti a fonást, amivel ő nem tud lépést tartani. A királyné elhatározza, hogy magához veszi a leányt, hogy az kedvére fonhasson.
A királyné elviszi a leányt a palotába, ahol egy hatalmas halom kendert kellene felfonnia, hogy hozzáadja a fiához. A leány, aki valójában nem szeret fonni, kétségbeesik a feladat nagysága miatt. Szerencséjére három különös megjelenésű öregasszony ajánlja fel segítségét, akik azzal a feltétellel hajlandók elvégezni helyette a munkát, hogy meghívást kapnak a lakodalmára.
A három öreg asszony gyorsan megbirkózik a hatalmas feladattal, és a leány végül elnyeri a királyfi kezét. Az esküvőn megjelennek az öregasszonyok, akik felhívják a királyfi figyelmét arra, milyen elváltozásokat okozott nekik a folyamatos fonás. Ezt látva a királyfi megtiltja a leánynak, hogy valaha is ilyen tevékenységet végezzen, biztosítva, hogy felesége ne váljon hozzájuk hasonlóvá.
A mese tanulságai közé tartozik a leleményesség és a szerencse szerepe az életben, valamint a munka mértékének és eredményének megfontolt mérlegelése.
„A három fonóasszony“ című mese különböző értelmezései közül néhányat megvizsgálhatunk. A történet a Grimm fivérek gyűjteményéből származik és tipikus példája a népmesék tanító jellegének, ahol a cselekmények mögött mélyebb erkölcsi vagy társadalmi üzenetek rejtőznek.
Lustaság és annak következményei: A mese központi szereplője, Pila, egy rendkívül lusta leány, aki a lustasága miatt kerül bajba. A mese arra tanít, hogy a lustaság következményekkel járhat, és az emberek az aktivitás és a szorgalom hiányát nem nézik jó szemmel. A mese üzenete lehet, hogy a lustaság a boldogság és a siker útjában áll.
Ravaszság és találékonyság: Pila, bár eleinte úgy tűnik, hogy a lustaság áldozata, végül ravaszságával és a három vénasszony segítségével kibújik a munka alól, és eléri célját, a jobb életet. Ez az értelmezés arra hívja fel a figyelmet, hogy az életben gyakran szükség van találékonyságra és ravaszságra a nehéz helyzetek megoldásához.
A társadalmi osztályok közötti átjárhatóság: A mese azt is sugallhatja, hogy a társadalmi osztályok közötti átjárhatóság lehetséges. Egy szegény, de ravasz leány is lehet királyné, ha a megfelelő lehetőséget kapja és okosan használja ki azt.
A külsőségek megítélése: A három vénasszony kinézete megrémíti a királyfit, és ez elrettenti őt attól, hogy a feleségét fonásra ösztönözze. Ez azt az üzenetet is közvetíti, hogy a külsőségek alapján hozott ítéletek nem mindig helytállóak, és gyakran a külső mögött rejlő történet sokkal komplexebb.
Szerepek és elvárások a nőkkel szemben: A mese arra is felhívja a figyelmet, hogy a nők szerepei a társadalomban gyakran a munkavégzéshez kötődnek. Pila eléri, hogy ne kelljen dolgoznia, ám ez nem jellemző minden nő számára. Az ő története kivétel, mely ellentmond a korabeli társadalmi elvárásoknak.
A mese tehát több szinten értelmezhető, és minden olvasó vagy hallgató más tanulságot vonhat le belőle, attól függően, hogy milyen aspektusra helyezi a hangsúlyt.
„A három fonóasszony“ című mese egy klasszikus Grimm fivérek történet, amely jellegzetes motívumokat és tanulságokat hordoz. A mese főszereplője egy lusta leány, Pila, aki anyja unszolására sem hajlandó fonni, majd a királyné közbelépésével lehetőséget kap, hogy feleségül menjen a királyfihoz, amennyiben sikerül hatalmas mennyiségű kendert felfonnia.
A történet a lustaság és a találékonyság témáit ötvözi. A leány helyzetét három különös külsejű fonóasszony (vénasszony) oldja meg, akik furcsaságaik révén fonási képességeikről tanúskodnak. Az asszonyok segítségével Pila teljesíti a feltételt, és elnyeri a királyfi kezét. A királyfi a fonás káros hatásait látva megtiltja feleségének a fonást, így Pila elkerüli, hogy ő is hasonlóan fonótársaivá váljon.
A mese tanulsága az, hogy az ügyes találékonyság és a kapcsolatok, barátságok hasznosak lehetnek a nehéz helyzetek megoldásában. Továbbá a mese rámutat, hogyan lehet komikus és fantasztikus elemeket használni a társadalmi normák, mint például a munka vagy a női szerepek kihívásainak ábrázolására. A történet végén, a királyfi reakciója révén egy kicsit ironikus csavarral zárul a mese, mivel a fonás tiltásával Pila elkerüli az áldozattá válást.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
|---|---|
| Szám | KHM 14 |
| Aarne-Thompson-Uther-Index | ATU Typ 501 |
| Fordítások | DE, EN, DA, ES, FR, PT, FI, HU, IT, JA, NL, PL, RO, RU, TR, VI, ZH |
| Björnsson olvashatósági mutatója | 41.9 |
| Flesch-Reading-Ease Index | 21 |
| Flesch–Kincaid Grade-Level | 12 |
| Gunning Fog Index | 17.3 |
| Coleman–Liau Index | 12 |
| SMOG Index | 12 |
| Automatizált olvashatósági Index | 8.9 |
| Karakterek száma | 5.585 |
| Betűk száma | 4.422 |
| Mondatok száma | 63 |
| Szavak száma | 896 |
| Átlagos szavak mondatonként | 14,22 |
| Több mint 6 betűs szavak | 248 |
| A hosszú szavak százaléka | 27.7% |
| A szótagok száma | 1.815 |
| Átlagos szótagok szavanként | 2,03 |
| Három szótagú szavak | 260 |
| Százalékos szavak három szótaggal | 29% |
