Olvasási idő a gyermekek számára: 10 percek
Egyszer volt egy ember s annak egy leánya: okos Kati volt a neve. Mikor okos Kati eladó leánnyá serdült, egymásnak adták a legények a kilincset, de okos Kati szóba sem állott akárkivel. Azért volt ő okos, hogy megnézze, kivel köti össze magát. Igaz-e? No, jó. Hanem egyszer mégis csak jött egy legény, aki megtetszett Katinak, Kati is a legénynek. Ez a legény – János volt a neve – megkérte az okos Kati kezét s a szülei azt mondták: a mi lányunk ritka okos, reá bizzuk, kihez adja magát.
Mondta okos Kati:
– Nekem úgy tetszik, hogy ez a legény okos legény, felesége leszek hát.
Na jó, mindjárt felvetették a konyhát, főztek, sütöttek, aztán asztalhoz ültek. Vacsora közben mondja az asszony Katinak:
– Eredj, leányom, a pincébe, hozzál bort.
Okos Kati vette a korsót, lement a pincébe, csapra ütötte a hordót, leült s csurgatta a bort. Amint a bor csurgott, véletlenül felnézett a falra s hát ott éppen a feje felett egy nagy kalapács lóg a szegen. Mit gondolt, mit nem, okos Kati elkezdett sírni, keseregni: Istenem, Istenem, ha János feleségül vesz, gyerekünk születik, az megnő, leküldjük a pincébe borért, ez a kalapács a fejére esik s szörnyet hal!
Ezen úgy elkeseredett, hogy nem szünt a sírása, jajgatott, kesergett, hullott a könnye, mint a záporeső. Fenn a házban csak várták, várták a bort, de okos Kati nem jött. Mikor a várást megunták, mondja az asszony a szolgálónak: eredj menj le a pincébe, lássad, hol marad, mit csinál Kati.
Lemegy a szolgáló, látja, hallja, hogy milyen keservesen sír okos Kati, kérdi tőle: hát te mért sírsz?
– Jaj, hogy ne sírnék, hogyne sírnék! Ha János feleségül vesz, gyermekünk születik, az megnő, leküldjük a pincébe borért, ez a kalapács a fejére esik s szörnyet hal!
– No, az szent igaz, hogy éppen így lesz, mondotta a szolgáló. Ő is leült okos Kati mellé s úgy sírt, hogy majd megszakadt a szíve.
Odafenn csak várták, várták, de hiába várták s leküldötték a szolgát, hogy lássa, mit csinálnak a leányok.
Kép: Paul Hey (1867 – 1952)Lemegy a szolga, kérdi, miért sírnak, mi bajuk esett.
– Jaj, hogy ne sírnék, hogyne rínék! Ha János feleségül vesz, gyermekünk születik, az megnő, leküldjük a pincébe borért, ez a kalapács a fejére esik s szörnyet hal!
– No, az éppen úgy is lesz! hagyta helybe a szolga s ő is elkezdett ordítani.
Odafenn pedig csak várják a bort. Hiszen várhatták. Mondja az asszony az urának:
– Hallá-e, menjen le kend, mert ezeknek valami bajuk eshetett, hogy még mindig nem jőnek.
Lemegy az ember, hallja az éktelen sírást, rívást, kérdi az okát, mondja okos Kati, nosza! az apja is leül közéjük s ordít, mintha megverték volna. Várják, várják odafenn a bort, de várhatták. Mit volt, mit nem tenni, lement az asszony is, egyedül maradt a vőlegény.
– Hát ti mit csináltok, mért sírtok ilyen keservesen? – kérdezte az asszony.
No, mindjárt meghallotta, hogy mért s ő is leült közéjük, sírt, jajveszékelt a többivel.
A vőlegény várhatta a háznépét, egy lélek sem jött fel. Egyszer aztán ő is megunta a várakozást, lemegy a pincébe, hallja az éktelen ordítást, sírás-rívást, jajgatást, megijed szörnyen, kérdi, mi történt, mondják mind ahányan, hogy mi.
– Na, mondta János – sok országot bejártam, de ilyen okos lányt még nem láttam, ez éppen nekem való!
Még másnap megtartották a lakodalmát s élt a fiatal pár boldogan, mint két gilice madár.
Telt, mult az idő, egyszer mondja János okos Katinak:
– Hallod-e, feleség, én elmegyek a vásárra, te pedig menj ki a határba s arasd le a búzát.
János elment a vásárba, okos Kati ment a buzaföldre s ahogy oda ért, kérdezte magában:
– No, most mit csináljak? Arassak vagy egyem először? A‘ biz‘ a, eszem először.
Leült, evett, amennyi csak beléfért, aztán ismét kérdezte magában:
– Hát most mit csináljak? Arassak vagy aludjam elébb egyet? Én bizony előbb jót alszom egyet. Lefeküdt a buzába s aludt mint a bunda.
Este felé hazajött János a vásárból, de okos Kati még nem volt otthon.
– Lám, lám, okos asszony ez a Kati, mondotta János, nem jön haza addig, míg az egész földet le nem aratja. Ez ám az asszony!
Hanem mikor sötét este lett s még sem jött haza, nem volt otthon maradása, kiment a buzaföldre, hadd lássa, mit csinál okos Kati. Hiszen volt, amit lásson. A búzából egy szál nem sok, annyi sem volt learatva, Kati pedig aludott, mint a fekete föld.
– Hm, hm, morrogott János, ennek fele sem tréfa.
Nem költötte fel okos Katit, hanem haza szaladt, volt neki egy kalitkája, kalitkában egy sereg madár, azt kivitte a buzaföldre, okos Katinak a derekára kötötte, azzal ismét haza ment, az ajtót bezárta s lefeküdt.
Éjfél felé felébred okos Kati, feltápászkodik, elindul, de amint ment, a madarak elkezdettek repdesni s okos Kati úgy megijedt, hogy majd kirázta a hideg.
– Vajjon én vagyok-e én? – kérdezte magától s vacogott a foga.
Nem tudta, hogy mit feleljen s szörnyű ijedten állott egy helyben sokáig, aztán mégis meggondolta magát:
– Elmegyek haza s megkérdem, vajjon én vagyok-e én, ott majd tudják.
Szaladva szaladt haza, megy az ajtóra, nyomja a kilincset, de az ajtó nem nyilik; megy az ablakra, kopogtat, s beszól:
– János, itthon van-e Kati?
– Itthon, felelt János.
– Ó Istenem akkor én nem vagyok én! – kesergett okos Kati.
Ment tovább házról-házra, de sehol sem eresztették be. Addig ment, hogy kiért a faluból, s úgy elment, hogy többet soha nem látták.
Learn languages. Double-tap on a word.Learn languages in context with Childstories.org and Deepl.com.Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
„Az okos Elza“ a Grimm fivérek egyik meséje, amely a német gyűjteményükben található. A történet főszereplője Elza, aki rendkívül okosnak tartja magát, és ennek köszönhetően különféle helyzetekbe keveredik. A mese humoros és szatirikus módon mutatja be, hogyan vezethet az önellentmondásos okoskodás és a túlgondolás helytelen következtetésekhez.
A mese alapján Elza, aki eladó leánnyá serdült, a környék legényeinek figyelmébe került. Amikor azonban János, az egyik legény, megkérte a kezét, a szülők rábízták a döntést, mondván, hogy Elza annyira okos, hogy tudja, mi a legjobb neki. Elza végül úgy döntött, hogy hozzámegy Jánoshoz, és elkezdődött a közös életük.
A mese különösen humoros része az a jelenet, amikor Elza a pincébe megy borért, és a falon lógó kalapács láttán elkezd aggódni a jövőbeli gyermekük biztonságáért. A helyzet csak fokozódik, amikor a borért küldött többi karakter is csatlakozik az aggodalomhoz, nevetségesen túlgondolva a szituációt.
A történet végén János felismeri, hogy Elza túlontúl aggódó és túlgondoló természete nem bír jó hatással a mindennapokra, ezért a kapcsolatuk végül nem marad fenn. A mese így egy tanulságos példázatává válik annak, hogy az észszerűség és a józan gondolkodás fontosabb, mint a túlbonyolított okoskodás.
Az „Okos Elza“ című Grimm mese különböző értelmezései különféle szempontokat emelhetnek ki a történetből, melyek sokféle tanulságot hordozhatnak. Az alábbiakban néhány lehetséges értelmezési útvonalat mutatok be:
Az észszerűség és képzelet határai: A mese egy humoros, szatirikus szemléletet alkalmaz az észszerűség és a túlzott aggodalmaskodás ábrázolására. Okos Kati története azt mutatja meg, hogy a jövővel kapcsolatos túlzott spekuláció vagy képzelet szárnyalása távol állhat a valóságtól, és komikus, olykor abszurd helyzetekhez vezethet.
A női szerepek és társadalmi normák: A történet Kati alakján keresztül ironizálhat a nők szerepén és a velük szemben állított elvárásokon. Az okos Kati „okossága“ többnyire saját képzelgéseiben merül ki, ami ellentétben áll a körülötte élők elvárásaival arra vonatkozóan, hogy képes legyen ellátni a ház körüli feladatokat és feleségként funkcionálni.
Irónia és a valóság megértése: A mesebeli világban az „okosság“ gyakran relativizálódik. Kati, akit mindenki okosnak tart, valójában olyan döntéseket hoz, amelyek korántsem racionálisak vagy észérveken alapulnak. Ez a mese finom módon játszik azzal az elképzeléssel, hogy a valóságban mások által elismert tulajdonságaink nem mindig tükrözik valódi képességeinket vagy bölcsességünket.
A közösség és a család szerepe: A mese azt is bemutathatja, hogyan válik a közösség részeivé az egyén, és mi történik, ha valaki nem felel meg a közösség által támasztott elvárásoknak. Kati furcsa viselkedése miatt végül elhagyja a közösséget, ami annak a jele is lehet, hogy az egyéniség és a közösségi normák közötti feszültség hogyan vezethet eltávolodáshoz.
Összességében az „Okos Elza“ és az ábrázolt helyzetek gazdag interpretációs lehetőségeket nyújtanak, és a mese humoron keresztül világít rá az emberi természet kihívásaira és komikumára. A történet okos Kati alakján keresztül mutatja be az észszerűség határát, a társadalmi szerepek ellentmondásait, valamint a valóság és képzelet közötti különbségeket.
Grimm fivérek meséje, „Az okos Elza“, humoros módon mutatja be a „bölcsesség“ és túlzott elővigyázatosság szélsőségeit. A mese központi alakja, Kati, akit „okosnak“ tartanak, valójában a túlzott gondolkodás és aggódás példájává válik, amely végül abszurd helyzetekhez vezet.
A történet elején Kati élettel és bölcsességgel teli fiatal nőként jelenik meg, akit sokan szeretnének feleségül venni, de ő csak Jánost választja. Az első ironikus csavar ott következik be, amikor Kati a pince hordócsapolása közben egy kalapácsot vesz észre a falon, és attól kezdve rettegni kezd a jövőtől: mi van, ha gyermekeik majd alatta állva vesznek el egy pohár bort, és a kalapács lezuhan rájuk?
Ez az indokolatlan aggódás olyan mértéket ölt, hogy Kati családja és szolgálói csatlakoznak a síráshoz, mindannyian osztoznak a hipotetikus tragédiában, amely valószínűtlen és képtelen forgatókönyvön alapul.
A puffadt helyzetek komikuma tovább folytatódik, amikor János utasítására Kati inkább az evést és alvást választja az aratás helyett, így egyetlen kalász sem kerül levágásra. A humor a félreértések és következményes cselekvések során is tetten érhető, amikor János aprócska madarakat köt Kati derekára, ami az éjszaka közepén ébreszti rá, hogy talán mégsem olyan okos, mint ahogyan gondolná.
Ez a mese olyan kérdéseket vet fel, mint a pragmatizmus és a túlgondolkodás veszélyei. Míg Kati „okosságát“ dicsérik, a mesében bemutatott viselkedése valójában az ellenkezőjét bizonyítja: az ésszerűtlen félelem és halogatás nem vezet sikerhez. Ez humorosan tanulságos történet a gondolkodás és cselekvés közötti egyensúly szükségességéről.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
|---|---|
| Szám | KHM 34 |
| Aarne-Thompson-Uther-Index | ATU Typ 1450 |
| Fordítások | DE, EN, DA, ES, FR, PT, FI, HU, IT, JA, NL, PL, RO, RU, TR, VI, ZH |
| Björnsson olvashatósági mutatója | 33.6 |
| Flesch-Reading-Ease Index | 36.1 |
| Flesch–Kincaid Grade-Level | 11.2 |
| Gunning Fog Index | 13.3 |
| Coleman–Liau Index | 11.4 |
| SMOG Index | 12 |
| Automatizált olvashatósági Index | 6.2 |
| Karakterek száma | 5.296 |
| Betűk száma | 4.079 |
| Mondatok száma | 75 |
| Szavak száma | 882 |
| Átlagos szavak mondatonként | 11,76 |
| Több mint 6 betűs szavak | 193 |
| A hosszú szavak százaléka | 21.9% |
| A szótagok száma | 1.656 |
| Átlagos szótagok szavanként | 1,88 |
| Három szótagú szavak | 198 |
| Százalékos szavak három szótaggal | 22.4% |
