Olvasási idő a gyermekek számára: 11 percek
Élt egyszer egy özvegyasszony, annak volt két lánya: az egyik szép és szorgos, a másik csúnya és lusta. Az özvegy sokkal jobban szerette a csúnya lustát, mert az édeslánya volt. Minden munkát a másiknak kellett végeznie, az volt Hamupipőke a házban. Ott ült szegény napestig a kút mellett az úton, és font, egyre font, míg csak a vér ki nem serkent az ujjából. Egyszer aztán úgy megvágta az ujját a szál, hogy az orsó is csupa vér lett tőle. Le akarta mosni a kútnál, de az orsó kicsusszant a kezéből, és beleesett a vízbe. A lány sírva fakadt, hazaszaladt a mostohájához, s elpanaszolta neki, mi történt. Az meg, ahelyett hogy megszánta volna, kegyetlenül ráripakodott:
– Ha beleejtetted, szedd is ki belőle! Szegény lány visszament a kúthoz, nem tudta, mitévő legyen; félelmében végül is az orsó után ugrott.
Kép: Otto Kubel (1868 – 1951)Elvesztette az eszméletét, s mikor aztán magához tért, egy szép, napfényes, virágos mezőn találta magát. Elindult, ment, mendegélt; egyszer csak egy kemencéhez ért. A kemence tele volt kenyérrel, s a kenyerek azt kiabálták:
– Húzz ki hamar! Húzz ki hamar, mert megégek! Már régen kisültem! A lány nekilátott, és szép sorjában mind kiszedte őket a lapáttal. Aztán továbbment; ment, mendegélt, míg egy almafához nem ért. A fa tele volt almával, és azt kiabálta:
– Rázz meg! Rázz meg! Minden almám megérett már! A lány megrázta a fát, hogy csak úgy hullott a sok alma, mint a zápor. Addig rázta, míg az utolsó szem is le nem hullott róla. Akkor az egészet szépen kupacba rakta, és továbbindult. Ment, mendegélt, végre egy házikóhoz ért. A házikóból egy anyóka kukucskált ki barátságosan, de olyan hosszú foga volt, hogy a lány megijedt, és el akart szaladni. Az öregasszony azonban utána kiáltott:
– Ne félj tőlem, kedves lányom! Maradj nálam; ha minden munkát rendben elvégzel a háznál, jó sorsod lesz.
Kép: Otto Kubel (1868 – 1951)Csak arra vigyázz, hogy jól megvesd az ágyamat, jól fölrázd a párnámat, hadd szálljon a pihéje; olyankor hó hullik fönt a világban. Én vagyok Holle anyó. Az öregasszony olyan szépen rábeszélte, hogy a lány végül is összeszedte bátorságát, ráállt a dologra, és beszegődött hozzá. Mindent megtett a kedve szerint, az ágyát is mindig jól fölrázta, csak úgy szálltak a pihék, akár a hópelyhek. De jó dolga is volt ám az öregnél! Soha egy rossz szót sem hallott, s ehetett, amennyi jólesett neki.
– Evett is eleinte jó étvággyal; hanem aztán valahogyan ízét vesztette a falat a szájában. Egyre kedvetlenebb, egyre szomorúbb lett.
Kép: Otto Kubel (1868 – 1951)Eleinte maga sem tudta, mi leli; hanem utóbb, mikor már jó ideje szolgált Holle anyónál, ráeszmélt; hogy hazakívánkozik. Hiába ment itt ezerszer jobban a dolga, mint otthon, mégiscsak mindig ott járt a gondolata a messzi kis falusi házban. Végül aztán már nem bírta tovább, odaállt szépen Holle anyó elé, és azt mondta neki:
– Elfogta a szívemet a honvágy, nem maradhatok tovább nálad. Tudom, százszor jobb sorsom van itt, mégis azt mondja a szívem: vissza kell mennem az enyéimhez!
– Tetszik nekem, hogy hazavágyol – felelte az öreg -, ebből is látszik, hogy derék, hűséges teremtés vagy. És amiért olyan becsülettel szolgáltál, én magam viszlek fel a fenti világba. Azzal kézen fogta, és egy nagy kapuhoz vezette.
– Innét most már mehet magad is – mondta -, ez a kapu egyenest a falutok határába nyílik.
Kép: Otto Kubel (1868 – 1951)A kapu kitárult, s abban a pillanatban, ahogy a lány átlépett rajta, sűrű aranyeső hullott rá a magasból, és az arany mind ott ragadt a ruháján; fénylett, csillogott az egész lány tetőtől talpig.
– Ez a fizetség a szorgalmadért! – kiáltotta Holle anyó a kapun át, és még a kútba esett orsóját is kidobta utána. A két kapuszárny dördülve becsukódott, s lám a lány, amint körülnézett, ott találta magát a falujuk határában, nem messze az anyja házától. Gyorsan útnak eredt, sietett haza boldogan.
Kép: Otto Kubel (1868 – 1951)Ahogy befordult az udvarukra, a kút kávájáról meglátta a kakas és nagyot rikkantott:
Kukurikú! Mi történt? Aranyos lányunk hazatért!
A lány bement a házba, és mert talpig arany borította, az anyja is meg a testvére is szívesen fogadta. Ő meg elmesélte, mi történt vele. Mikor a mostohája meghallotta, hogyan jutott a nagy gazdagsághoz, nagyon szerette volna, ha a csúnya, lusta lányának is ilyen szerencséje akad. Kiküldte hát fonni a kúthoz, a lány meg bedugta a kezét a tüskebokorba, összeszúratta az ujját a tövisekkel, bevérezte az orsót, bedobta a kútba, és utána ugrott. Ő is a szép mezőn tért magához; azon az ösvényen indult el, amelyiken a másik lány járt. Amint a kemencéhez ért, kiabálni kezdtek a kenyerek:
– Húzz ki hamar! Húzz ki hamar, mert megégek! Már régen kisültem! De a lusta lány azt felelte:
– Hogyisne! Hogy összepiszkoljam magamat! Az továbbment. Csakhamar az almafához ért.
– Rázz meg! Rázz meg! Minden almám megérett már! – kiáltotta az almafa.
– Hogyisne! Hogy a fejemre essék egy alma! – felelte a lány, és továbbment. Odaért Holle anyó házához, de egy cseppet sem ijedt meg az öregtől, mert már tudta, milyen nagy foga van, és tüstént elszegődött hozzá. Az első nap erőt vett magán, szorgoskodott, és ha Holle anyó mondott neki valamit, rögtön megtette, mert egyre csak a sok aranyra gondolt, amit majd kapni fog tőle. A második napon azonban már lustálkodott egy kicsit, a harmadikon meg már alig akart fölkelni reggel. Holle anyó ágyát sem úgy vetette meg, ahogyan kellett volna; nem rázta föl a dunnát, hogy a pihék szétszálljanak belőle. Az öreg végül is ráunt, és kiadta az útját. A lusta lány cseppet sem búsult rajta, hogy a dolog így fordult; most jön majd az aranyeső – gondolta magában.
– Holle anyó őt is a kapuhoz vezette; hanem amikor a lány kilépett rajta, arany helyett egy jókora üst szurok zúdult a nyakába.
– Ez a fizetség a szolgálatodért! – mondta Holle anyó, és becsukta a kaput.
Kép: Otto Kubel (1868 – 1951)A lusta lány hazament; tetőtől talpig szurkos volt, s amikor a kakas meglátta a kút kávájáról, nagyot rikkantott:
Kukurikú! Mi történt? Szutykos lányunk hazatért!
A szurok pedig rajta ragadt élete végéig.
Learn languages. Double-tap on a word.Learn languages in context with Childstories.org and Deepl.com.Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
A Grimm fivérek „Holle asszony“ című meséje egy klasszikus történet, amely erkölcsi tanulságokat közvetít a szorgalomról és a lustaság következményeiről. A mese két lány történetét meséli el, akik különböző módon viszonyulnak az élet kihívásaihoz és feladataihoz, és ennek megfelelően is jutalmazza vagy bünteti őket a mesebeli világ.
A történet úgy kezdődik, hogy egy özvegyasszonynak két lánya van: az egyik szép és szorgalmas, míg a másik csúnya és lusta. Az anya az édes lányát, a lustát jobban szereti, így a szorgalmas lányra hárul minden munka. Egy nap a szorgalmas lány egy szerencsétlen baleset miatt a kútba ejti az orsóját, majd utána ugrik, és egy varázslatos világban találja magát. Itt találkozik Holle anyóval, akinél szolgálni kezd. Alapos és lelkiismeretes munkájáért cserébe, amikor vissza akar térni otthonába, a mesebeli öregasszony gazdagon megjutalmazza: aranyeső hull rá, mikor a kapun átlépve visszatér világukba.
A mese második részében a mostoha lusta lánya is megpróbál szerencsét, hogy aranyhoz jusson, de a feladatait nem végzi el rendesen, lustálkodik, ezért jutalom helyett szurokkal borítják be, amikor visszatér a világunkba.
A mese tanulsága, hogy a szorgalom és a kitartó munka meghozza jutalmát, míg a lustaság és a hanyagság büntetést von maga után. Ez a történet jól szemlélteti az erkölcsi tanulságokat, amelyek sok népmesében megjelennek, és amelyek generációkon keresztül tanítják a gyerekeket az alapvető értékekről.
A Grimm testvérek „Holle asszony“ című meséje számos értelmezési lehetőséget kínál, és a történet a jó és rossz viselkedés jutalmának és büntetésének klasszikus példája. Az alábbiakban néhány lehetséges értelmezést olvashatsz a meséről:
A munka és szorgalom fontossága: A mese egyik legfőbb tanulsága, hogy a szorgalom és a kemény munka meghozza gyümölcsét. A szorgos lányt erőfeszítéseiért arannyal jutalmazzák, míg a lusta lány büntetést kap a lustaságáért és hanyagságáért.
A karakter és a belső értékek fontossága: A külső megjelenés és a szív jósága közötti különbséget is hangsúlyozza a mese. A szorgalmas lány szép és jólelkű, míg a testvére bár az édesanyja kedvence, csúnyának és lustának van ábrázolva, ami a belső jellemvonások fontosságára utal.
A természet és az ember kapcsolata: A természet elemei (kemence, almafa) megszólítják a lányt a történet során, és módot adnak számára, hogy jóságát kimutassa. Ezek a természeti elemek az emberi interakciók fontos részét képezik, és a velük való viselkedésnek megvannak a következményei.
A család és az igazságtalanság kérdése: A mostohaanya igazságtalan bánásmódja, aki saját lányát részesíti előnyben, és a mesékben gyakran előforduló mostohatéma itt is megjelenik. Ez rávilágít arra, hogy az élet igazságtalanságai ellenére a helyes cselekvés és magatartás végül elnyeri méltó jutalmát.
A spiritualitás és a moralitás szimbolikája: Holle anyó alakja maga is szimbolikus, hiszen ő az, aki az ítéletet hozza a lányok felett. Az ő jelenléte a történetben a sors vagy a felsőbb erők szerepét emelheti ki, akiken nem lehet erőszakot venni, és akik a tettek alapján ítélnek.
A mese tehát nemcsak szórakoztató, hanem mélyebb tanulságokkal és erkölcsi útmutatással is szolgál, különösen a szorgalom, jóság és igazságosság témakörében.
A „Holle asszony“ című mese a Grimm fivérek híres gyűjteményének része, és számos nyelvészeti és kulturális szempontból elemzést érdemel. A mese a jó és rossz viselkedés közötti különbséget, valamint az erkölcsi tanulságokat emeli ki, amelyeket a karakterek története révén tanulhatunk meg.
1.
Nyelvészeti szempontok:
–
Szerkezet és stílus: A mese tipikus struktúrával rendelkezik, ahol a karakterek próbatételeken mennek keresztül, és tetteik alapján jutalomban vagy büntetésben részesülnek. Az ismétlődő szerkezet, például a kenyerek és az almafa kérései, a folklórmesék gyakori elemei.
Szókincs és nyelvezet: A szöveg egyszerű, de kifejező nyelvezetet használ, amely könnyen érthetővé teszi a történetet a gyerekek számára is. A párbeszédek közvetlenek, és gyakran visszatérő fordulatokat használnak, mint például: „Húzz ki hamar!“ és „Rázz meg!“.
Morális tanulság: A nyelvi eszközök – mint az ellentétpárok (szorgos-lusta, szép-csúnya) – hangsúlyozzák az erkölcsi tanulságokat. A mese bemutatja, hogy a szorgalom, kedvesség és tisztesség végül jutalmat hoz, míg a lustaság és önzőség büntetéshez vezet.
2.
Kulturális kontextus:
–
Társadalmi normák: A mese tükrözi a korabeli társadalmi normákat és elvárásokat, amelyek a munkamorált, a családi szerepeket és a női erényeket hangsúlyozzák.
Mitológiai elemek: A Holle anyó karaktere beleillik azokba a mitológiai alakokba, akik természeti jelenségeket, mint a hóesés, magyaráznak. Ő a természet anyja, aki a rend, a ciklus és a megújulás szimbóluma is.
Értékek: A mese tanít a háláról, a kitartásról és a belső szépségről, amelyeket gyakran fontos értékekként kezeltek a múltbeli közösségekben.
Összességében a „Holle asszony“ több mint csak egy egyszerű mese; a nyelvezete, szerkezete és mélyebb jelentései révén értékes kulturális és oktatási lecke is egyben.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
|---|---|
| Szám | KHM 24 |
| Aarne-Thompson-Uther-Index | ATU Typ 480 |
| Fordítások | DE, EN, EL, DA, ES, FR, PT, FI, HU, IT, JA, NL, PL, RO, RU, TR, VI, ZH |
| Björnsson olvashatósági mutatója | 37.7 |
| Flesch-Reading-Ease Index | 29.5 |
| Flesch–Kincaid Grade-Level | 11.8 |
| Gunning Fog Index | 14.4 |
| Coleman–Liau Index | 12 |
| SMOG Index | 12 |
| Automatizált olvashatósági Index | 6.9 |
| Karakterek száma | 5.891 |
| Betűk száma | 4.647 |
| Mondatok száma | 89 |
| Szavak száma | 955 |
| Átlagos szavak mondatonként | 10,73 |
| Több mint 6 betűs szavak | 258 |
| A hosszú szavak százaléka | 27% |
| A szótagok száma | 1.879 |
| Átlagos szótagok szavanként | 1,97 |
| Három szótagú szavak | 245 |
| Százalékos szavak három szótaggal | 25.7% |
