Olvasási idő a gyermekek számára: 10 percek
Lusta volt Henrik, kegyetlenül lusta. Nem volt a világon semmi egyéb dolga, mint a kecskét legeltetni, mégis keserves sóhajtozással tért haza esténként a munkájából.
– Nehéz sor ez! – nyögte. – Kínos törődés egy ilyen kecskét évszámra kinn a mezőn őrizni késő őszig. Ha még leheveredhetnék, és aludhatnék egyet az ember! De nem teheti, nyitva kell tartania a szemét, nehogy a mihaszna jószág megrágja a fákat, elbitangoljon a kertekbe, vagy egyszerűen világgá szaladjon! Hej-haj, meguntam én már ezt a nyomorult életet!
Nekiült, és töprengeni kezdett, hogyan rázhatná le végre a válláról ez, az irgalmatlan nagy terhet. Sokáig emésztődött, sokáig törte a fejét. Aztán mintha hirtelen hályog esett volna le a szeméről.
„Megvan! – csapott a homlokára. – Tudom már, mit kell tennem! Elveszem a kövér Katát feleségül. Neki is van egy kecskéje, azt is legeltetni kell; igazán mindegy, egyet hajt-e ki legelni vagy kettőt. Nekem pedig nem kell tovább gyötrődnöm.“
A szót nyomban tett követte; lusta Henrik föltápászkodott, nagyot nyújtózott, és szép kényelmesen átballagott az utcán. Nem kellett sokáig járnia: kövér Katáék éppen szemközt laktak. Bekopogtatott, és megkérte a szülőktől a kedves leányzójuk kezét. Adták az öregek, hogyne adták volna! Örültek, hogy végre megszabadulnak tőle.
Így hát a kövér Kata lusta Henrik felesége lett, és minden áldott nap kihajtotta a két kecskét. Henrikre szép napok virradtak; egyebet sem tett, mint a lustaságát pihente ki; ha a jobb fele elfáradt, átfordult a bal oldalára, ha meg a háta kezdett bizseregni, fogta magát, hasra feküdt. Hanem azért, hogy egészen be ne rozsdásodjanak a csontjai, néhanapján ő is kiballagott a legelőre; leült az árnyékban, onnét nézte, hogyan legelteti Kata a kecskét.
– Kell az embernek néha egy kis mozgás – mondogatta -, jobban esik utána a pihenés.
Csakhogy kövér Katának nem nagyon tetszett ez a beosztás, ő is jobban szerette a nyugalmat, mint a kecskepásztorkodást. Ezért egy szép napon odaállt az ura elé, és azt mondta:
– Édes-kedves férjem, nem árulnád el nekem, miért keserítjük meg mi ok nélkül az életünket, miért tesszük tönkre java fiatalságunkat?
– Hát ezt hogyan érted? – hüledezett Henrik.
– Hát csak úgy kedves uram, hogy ez a két hitvány kecske minden áldott reggel fölver bennünket a mekegésével! Nem volna jobb, ha elcserélnénk őket? Beszéltem már a szomszéddal, szívesen adna értük egy kaptár méhet. A méheket nem kell őrizni, nem kell napestig ide-oda terelni a legelőn; kirakjuk a kast a ház mögé, és többé semmi gondunk: a méhek ki is repülnek, haza is találnak maguktól, ráadásul meg mézet adnak, és nekünk mindezért a kisujjunkat sem kell megmozdítanunk.
Henrik csak ámult-bámult a felesége nagy eszén.
– Ez aztán az okos asszonyhoz illő beszéd! – ismerte el. – Igazad van; azonfölül a méz jobb is, táplálóbb is a kecsketejnél.
– Meg jobban el is áll! – tódította meg Kata az ura szavát, s azon nyomban elcserélték a szomszéddal a két kecskét egy kaptár méhre.
Most már pihenhettek nyugodtan! A méhek kora reggeltől késő estig szorgalmasan ki-be jártak a kasba, és úgy megrakták jóféle mézzel a lépet, hogy őszre Henrik egy egész korsóval pergetett ki belőle.
De hova tegyék a korsót, hogy szem előtt is legyen, meg kéznél is legyen? A hálókamrájuk falán volt egy deszkapolc, rövid tanakodás után elhatározták, hogy ott fogják tartani a kincsüket. De Kata még így is féltette.
– Hátha ellopják. Hátha kikezdik az egerek – aggodalmaskodott.
Nyesett magának egy mogyorófavesszőt, megfaragta, maga mellé tette az ágyába, hogy föl se kelljen kelnie érte, ha netalán úgy hozná a sors, hogy valamiféle hívatlan vendéget kell elzavarnia.
Így aztán minden áldott nap délig heverésztek.
– Akit a nap korán lát, föleszi a kamráját – mondogatta bölcsen Henrik.
– Úgy bizony! – hagyta rá Kata asszony. – Aztán koldusbotra jut a szerencsétlen!
Hanem egyszer lusta Henrik észrevette, hogy amíg ő szunyókál, kövér Kata titokban rájár a mézre. Azért hát egy szép napon, úgy déltájban, mikor éppen a tollasbál fáradalmait pihenték ki, odaszólt az asszonynak:
– Jobb lesz, ha elcseréljük azt a mézet egy lúdra meg egy kislibára, mielőtt a korsó fenekére nézel!
– Jól van – mondta Kata -, de majd csak akkor, ha lesz egy kisfiunk, aki vigyáz rájuk. Vagy talán én kínlódjam a libuskákkal, én fecséreljem ilyen haszontalanságokra az időmet meg az erőmet?
– Azt hiszed, a gyerek majd odaáll neked libát őrizni? – dünnyögte Henrik. – Hogyisne! Manapság nem engedelmeskedik ám már a fiatalság! Mind a maga feje után jár, mind azt hiszi, okosabb a szüleinél.
– No, az enyém megadja az árát, ha nem hajt a szavamra! – tüzeskedett Kata asszony. – Úgy elnáspángolom, hogy arról koldul. Ide süss, Henrik – kiáltotta, és kikapta az ágyból a mogyoróvesszőt -, így fogom elverni, ni!
Azzal egy nagyot suhintott, és puff! – éppen a mézeskorsót találta el a polcon. A korsó a falhoz koccant, egyet-kettőt billegett, aztán lepottyant a földre, és darabokra tört, a szép aranysárga méz meg mind szétfolyt a padlón.
– No, a mi libánkat se kell többet őrizni – mormogta Henrik. – Még szerencse, hogy nem a fejemre esett a korsó, legalább nem lett ragacsos a hajam!
És mert az egyik cserépdarabon még látott valamicske mézet, fölszedte, és elégedetten dünnyögte:
– Ne hagyjuk kárba veszni, ami még megmaradt, asszony! Aztán, ha megettük, aludjunk egyet az ijedelemre; elég hosszú a nap, semmi kár nem származik belőle, ha ma egy kicsit később kelünk fel.
– Jól beszélsz – mondta kövér Kata nyújtózkodva -, ami késik, az nem múlik. Az ilyesmi úgy van, mint a csigával, amikor egyszer lagziba hívták. Útnak is indult, de már csak a keresztelőre ért oda. Megijedt, hogy elkésik, hát siettében felbukott a ház előtt a kerítésen. Erre azt mondta magának: „Lassan járj, tovább érsz!“ Azzal befordultak a falnak, és aludtak tovább.
Learn languages. Double-tap on a word.Learn languages in context with Childstories.org and Deepl.com.Kontextus
Értelmezések
A mese nyelvészeti elemzése
A „Lusta Henrik“ egy klasszikus mese a Grimm fivérektől, amely humorral és iróniával mesél egy örökösen lusta emberről, Henrikről, aki mindenáron meg akar szabadulni a munkától és a felelősségtől.
A történet Henrikről szól, aki még a legegyszerűbb feladatoktól is visszariad, mint például egy kecske legeltetése. Hogy megkönnyítse az életét, feleségül veszi Katát, aki szintén nem rajong a munkáért. Együtt megegyeznek, hogy inkább cserélik el a kecskéiket méhekre, mert azok kevesebb gondot okoznak és mézet is adnak.
Azonban lustaságuk és előrelátásuk hiánya miatt az elcserélt méz tulajdonképpen kárba vész, amikor egy vita során Kata leveri a mézes korsót, és az összetörik. A történet végén Henrik és Kata ugyanott tartanak, ahol kezdték – a lustaság uralja az életüket, és a terveik rendre kudarcba fulladnak.
A mese tanulsága a lustaság irracionalitását és a felelősségvállalás fontosságát emeli ki, mindezt humorosan és szórakoztató módon tálalva az olvasók elé.
A „Lusta Henrik“ a Grimm fivérek egyik meséje, amely humoros és tanulságos módon ábrázolja a lustaság és a kényelemszeretet következményeit. A mese főszereplője, Henrik, akinek egyetlen feladata a kecskéje legeltetése, mégis állandóan panaszkodik a nehéz munkára. Megoldást keres a lustaságára, és úgy dönt, hogy feleségül veszi a kövér Katát, remélve, hogy így megoszthatja a munkát, és kevesebbet kell dolgoznia.
A történet során Henrik és Kata megpróbálják tovább csökkenteni a munkájukat, először a kecskéket cserélik el méhekre, majd tervezik a méz elcserélését egy lúdra és libára, hogy azok még kevesebb gondozást igényeljenek. Azonban a lustaságuk és a meggondolatlanságuk miatt végül tönkreteszik a mézet, így minden tervük dugába dől.
A mese párhuzamot von e két karakter lustasága és a valós élet egymásra hagyatkozó, felelősségkerülő magatartása között. A mese tanulsága, hogy a lustaság és a felelősség elkerülése hosszú távon nem vezet eredményre, és gyakran negatív következményekkel jár. Ugyanakkor a történet humoros megközelítése azt is megmutatja, hogy a lustaság önmagában kevésbé vehető komolyan, ha az eredmény csupán egy mulatságos szituáció.
A Grimm testvérek „Lusta Henrik“ című meséje rendkívül szórakoztató, és alapos nyelvészeti elemzésre ad lehetőséget. Nézzük meg a mese főbb jellemzőit és nyelvi eszközeit.
Stílus és nyelvezet:
A mese egyszerű, hétköznapi nyelven íródott, ami közérthetővé és könnyen követhetővé teszi a cselekményt. A szöveg tele van párbeszédekkel, amelyek élénkítik a történetet és közelebb hozzák az olvasóhoz a szereplőket. A humor különösen fontos elem, amelyet a helyzetkomikum és a szereplők jelleme biztosít.
Lusta Henrik: Az ő neve már előrevetíti jellemvonásait. Henrik rendkívül lusta, mindig a könnyebb utat keresi, miközben igazából semmilyen felelősséget nem vállal. Az ő karaktere ironikus tükörképe azoknak az embereknek, akik mindig mást okolnak a problémáikért és megpróbálják a lehető legkevesebb erőfeszítéssel megúszni a dolgokat.
Kövér Kata: Ő sem különb Henriknél, ami a lustaságát illeti, bár eleinte ő vállalja a felelősséget a kecskékért. Kata ravasz és talpraesett, legalábbis saját megítélése szerint, hiszen ő az, aki a méhekkel való csereötlettel előáll, de valójában ő is a könnyű megoldásokat keresi.
Témák és üzenet:
A mese több fontos témát is felvet, például a lustaság, felelőtlenség, és könnyelműség. A történet komikus aspektusa abban is rejlik, hogy hiába cserélgetik a kecskéket méhekre, vagy terveznek a mézzel, sosem jutnak előbbre sőt, minden cselekedetük rosszabb helyzetbe sodorja őket. Ez a fajta abszurd helyzetkomikum felhívja a figyelmet a nemtörődömség és a lustaság következményeire, miközben szórakoztat.
Szóhasználat és stilisztikai eszközök:
A mese tele van régi, ma már néha kevésbé használt magyar kifejezésekkel, mint például „megpróbálják a korsó fenekére nézni“, „leányzó“, „kíntól megingatom a vasfát“, stb. Ezek nemcsak színezik a szöveget, de betekintést nyújtanak a korabeli szóhasználatba is. Az egyszerű mondatok és könnyen követhető párbeszédek biztosítják, hogy a célzott ifjúsági közönség könnyedén megértse a történetet.
Összességében a „Lusta Henrik“ egy olyan mese, amely egyszerre nevettet meg és tanít, rámutatva a lustaság nevetséges, sőt káros voltára, miközben az olvasó elé élénk, közönségkedvelő karaktereket állít.
Információk tudományos elemzéshez
Mutatószám | Érték |
|---|---|
| Szám | KHM 164 |
| Aarne-Thompson-Uther-Index | ATU Typ 1430 |
| Fordítások | DE, EN, DA, ES, PT, HU, IT, JA, NL, PL, RU, TR, VI, ZH |
| Björnsson olvashatósági mutatója | 37.3 |
| Flesch-Reading-Ease Index | 23.9 |
| Flesch–Kincaid Grade-Level | 12 |
| Gunning Fog Index | 15.2 |
| Coleman–Liau Index | 12 |
| SMOG Index | 12 |
| Automatizált olvashatósági Index | 8.1 |
| Karakterek száma | 5.815 |
| Betűk száma | 4.590 |
| Mondatok száma | 82 |
| Szavak száma | 901 |
| Átlagos szavak mondatonként | 10,99 |
| Több mint 6 betűs szavak | 237 |
| A hosszú szavak százaléka | 26.3% |
| A szótagok száma | 1.829 |
| Átlagos szótagok szavanként | 2,03 |
| Három szótagú szavak | 245 |
| Százalékos szavak három szótaggal | 27.2% |
